A 37 éves pasit a bemutatkozásunk után már hívta az Anyja:
– Szerencsésen megérkeztél kisfiam?
És milyen a kislány?
Vicc: Sztorik
Egyszer nagyon-nagyon el voltam havazva a munkahelyen, azt se tudtam, hol áll a fejem, óriási pörgés volt.
Felvettem a telefont, és bemutatkoztam – de nem a saját nevemet mondtam, hanem a kolléganőmét.
– XY Kft, Kovács Évike, jónapot kívánok… öööö….
jaaaa, neeem, Szabó Gizike, elnézést – Úúúúristen, mit gondolhatott az ügyfél!
Vicc: Sztorik
Régebben egy olyan cégnél dolgoztam, ahol a telefonfelvételnek, vagyis inkább az azt követő bemutatkozásnak szigorú szabályai voltak, kész kis monológ volt, mire köszöntem, elmondtam a cég nevét, melyik kirendeltségéről ki vagyok, és még hozzátettem azt is, hogy miben segíthetek?
Egyik alkalommal ezen szabályoknak eleget téve a vonal túlsó végén döbbent csend, majd tesóm irtózatos hahotában tört ki.
Minden stimmelt, csak épp az otthoni telefont vettem így fel.
Vicc: Sztorik
Volt egy kollégám, Morzsi volt a vezetékneve.
Oh, hogy mennyi macerát kapott a neve miatt!
Azt mondja neki a dadogós munkatárs:
– Bu-bu-bu-buksikám!
– Nem vagyok én Buksi, hanem, Morzsi!
– Mi-mi-mi-mindegy, eeegy kutya.
Én is mondtam a Morzsi János kollégának:
– Janikám, ha neked lennék, magyarosítanám a nevem, Házőrző szaktársra!
