A barátnőm múltkor találkozott egy pasival.
4 órától éjjel fél 12-ig beszélgettek.
Egy-egy háromdecis ásványvíz mellett.
Közben meg a srác előadta, hogy milyen gazdag.
Vicc: Vasútállomás, én szövetnadrág, egyszerű elegáns ing, egyszerű autó
Fickó kerékpáron, munkásruhában, fogatlanul.
Brrr.
Majd azt kérdezi:
– Nálam most épp nincs pénz, de visszaadom, mire hívsz meg?
Vicc: Sztorik
Egyszer nagyon-nagyon el voltam havazva a munkahelyen, azt se tudtam, hol áll a fejem, óriási pörgés volt.
Felvettem a telefont, és bemutatkoztam – de nem a saját nevemet mondtam, hanem a kolléganőmét.
– XY Kft, Kovács Évike, jónapot kívánok… öööö….
jaaaa, neeem, Szabó Gizike, elnézést – Úúúúristen, mit gondolhatott az ügyfél!
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
„A gyerek rengeteget beszél az órákon.”
Az apukám meg visszaírt:
„Ha még a gyerek anyját hallaná a tanárnő!
”
Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
„Órán járkál, káromkodik, stb.”
