Tizen-húszon évvel ezelőtt történt.
Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz ballagva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba.
Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy “Nem iszunk valami édeset?”.
Tudjátok, akkor a bonbon meggy volt a menő.
Vele tartottam.
A következő nap megint.
Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A harmadik napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni.
Ő is feltette a szokásos kérdést.
Én meg szabadkoztam, hogy “Én nem iszom – meg stb., de bemegyek veled” – mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
– A hölgynek a szokásosat?
Vicc: Gyerekszáj – Egyéb
A gyermekkori emlékek olyanok, amiket az embernek az egész életen át magával kell cipelnie.
/Hans, 6/
Vicc: Gyerekszáj
Részlet gyerekdolgozatból eredeti helyesírással és fogalmazással:
“A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.”
Vicc: Gyerekszáj – Részletek gyerekdolgozatokból eredeti helyesírással és fogalmazással
Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.
