Három és fél évtizednyi házasság után rájöttem, hogy a férjem 25 éves titkárnőjével csal meg. Az új szeretője a mi közös lakásunkba akart költözni. Még pert is indított, amit meg is nyert, és nekem mindössze három napot adott arra, hogy összepakoljak és elhagyjam az otthonunkat.
Az első napon megpróbáltam a cuccaimat dobozokba rendezni, másnap pedig béreltem egy teherautót, hogy elszállíthassa őket. Az utolsó napon elhatároztam, hogy mégegyszer vacsorázom a házamban. Kényeztettem magam a legjobb pezsgővel, garnélarákokkal és kaviárral, amit csak találtam, és mindezt romantikusan megterített asztalnál, illatos gyertyák és háttérzene mellett.
Vacsi után végigjártam a szobákat és a maradék rákot és kaviárt a függönyrudakba dugtam. Átfúrtam a konyhát, majd távoztam… Az új pár pedig beköltözött.
Első néhány nap minden pompás volt, a levegő szerelemmel és boldogsággal volt telítve. De aztán a lakásban egyre erősödött egy kellemetlen szag. Mindent megpróbáltak: kitakarítottak, felmostak, szellőztettek, minden légbefúvót megvizsgáltak és minden szőnyeget kimosattak, de semmi sem változott. Kénytelenek voltak a drága szőnyegeket is kicserélni, de még ez sem segített.
Pár nap múlva híre ment, hogy eladják a házat. Amikor pedig egy hónap elteltével sem sikerült vevőt találni, a ház árát a felére csökkentették. Az ingatlanügynököknek sem sikerült segíteniük, a ház nem kelt el.
Felhívtam volt férjemet, hogy érdeklődjek, hogy van-e. Panaszkodott, hogy problémái vannak, az új élettársával való kapcsolata romlott és úgy érzi, hogy ő is megcsalja őt. Átszellemülten hallgattam végig és közöltem, hogy nagyon hiányzik az otthonunk, és hajlamos vagyok lemondani a válásom alatt kapott összegről a házért cserébe.
Pozitív meglepetésemre (vártam, hogy sokáig fog gondolkodni), azonnal elfogadta az ajánlatot. Csaknem ajándékba adta nekem a házat.
Egy hét elteltével boldogan néztem, amint a költöztetők kihordják volt férjem és a barátnője dolgait, beleértve a szagkeltő függönyrudakat is…”
