“Az a nő, akit itt látsz, nem koldus.
És nem is egy menekült, akinek az életét tönkretette a sors.
A neve Tarja Halonen.
Finnország elnöke volt 2000 és 2012 között.
Elnöksége alatt Finnországot folyamatosan a világ legjobb országai közé sorolták az oktatás, az egészségügy, a társadalmi egyenlőség, az infrastruktúra és az életminőség terén. Egy kis ország, alig több mint öt millió lakossal, rendkívül kemény telekkel — mégis olyan jóléti szintet ért el, amelyet sok nagyhatalom sem tudott soha elérni.
És mégis, ezen a képen Tarja Halonen az utcán ül, használt ruhákban, hajléktalannak tűnve.
Ez nem véletlen jelenet.
Nem reklámkampány.
Nem politikai színjáték.
Ez egy tudatos gesztus.
Azért tette, hogy a saját testében érezze azt, amit mások nap mint nap átélnek. Hogy — még ha csak minimálisan és ideiglenesen is — megtapasztalja a kiszolgáltatottságot, a láthatatlanságot és a társadalmi magányt, amelyben a hajléktalanok és a menekültek élnek.
És azért is, hogy mások is lássák ezt.
Saját szavaival:
„Én is lehettem volna koldus vagy menekült.
De a sors elnökké tett.
Ezért mély együttérzést érzek azok iránt, akiknek nem volt ilyen szerencséjük.”
Nem azért tette, hogy csodálják.
Hanem azért, hogy ne felejtsen.
Hogy ne felejtse el:
a hatalom nem erkölcsi érdem.
a kiváltság nem erény.
a vezetés pedig nem abban áll, hogy az ember a többiek fölé emelkedik, hanem abban, hogy nem szakad el tőlük.
Ez az a fajta vezetés, amely nem kiabál.
Nem kényszerít.
Nem aláz meg.
Figyel.
Hallgat.
Közelebb lép.
Mert kormányozni nem azt jelenti, hogy felülről parancsolunk.
Hanem azt, hogy alulról értünk meg.
És hogy még akkor is emlékezzünk rá — amikor minden megvéd minket a fájdalomtól —, hogy mások számára a fájdalom továbbra is létezik.
Ez a vezetés.
Nem az, amelyet hatalomban mérnek,
hanem az, amelyet emberségben.”
Forrás: Merj élni Fb oldal
