Az öreg Béla bácsi már nagyon odavan, hát beviszik egy öregotthonba.
Ahogy ott ülnek a felvételi irodán, hogy a papírokat aláírják, látják ám, hogy Béla bácsi lassan elkezd jobbra dőlni.
Az ápolónő rögtön felegyenesíti, és egy párnát tesz a jobboldalára.
Egy idő múlva Béla bácsi lassan elkezd balra dőlni.
Az ápolónő megint felegyenesíti, és egy párnát tesz a baloldalára is.
Rövid idő múlva Béla bácsi előredől.
Az ápolónő gyorsan elkapja, s kiegyenesíti.
Vége van a bejelentkezésnek, és Béla bácsit megkérdi a családja, hogy hogy tetszik neki az öregotthon.
– Eddig nem nagyon – válaszol az öreg, – nem hagynak fingani
Béla ül a tóparton, és horgászik:
egyik kezében egy bot, a másikban egy féltégla.
Arra megy Juliska, és kérdezi:
– Mit csinálsz Béla?
– Horgászom.
– De minek ahhoz egy féltégla?
– Ezt nem mondhatom meg.
Juliska oldalát nagyon fúrja a kíváncsiság és addig unszolja, míg végül Béla enged:
– Tudod mit, ha itt és most az enyém leszel, elárulom.
Juliska először gondolkodik, de végül győz a női kíváncsiság.
A bokorban gyorsan elintézik a dolgot, majd kérdi a csaj:
– Na, elárulod végre, mire való az a féltégla?
– Tudod, a boton ma még egy árva kapás sem volt, de féltéglán már te vagy a harmadik.
