Földrengés alatt nem az ajtó felé futás a jó reflex. A legnagyobb sérüléseket ilyenkor a lehulló vakolat, üvegszilánk, kéménydarab és más lezuhanó tárgyak okozzák, ezért bent kell maradni, és fedezéket keresni.
A földrengésekről szóló alapfogalmak közül sokat használnak, mégis kevesen mondják őket pontosan. A szeizmológia magyarul földrengéstudomány: a földrengésekkel, azok regisztrálásával és a Föld belső szerkezetének vizsgálatával foglalkozik. A szeizmográf pedig az a műszer, amely a talajelmozdulást rögzíti az idő függvényében. A régi papírszalagos megoldást ma már szinte teljesen felváltotta a digitális rögzítés és a számítógépes feldolgozás.
Miért keletkezik a rengés, és miért nem lehet előre napra pontosan megmondani?
A földrengések legnagyobb részét törési felületek mentén elmozduló kőzetblokkok okozzák. Vannak olyan rengések is, amelyek vulkánkitörésekhez vagy föld alatti üregek beomlásához kapcsolódnak, de ezek jóval ritkábbak. A törésvonalak a felszínen is kirajzolódhatnak; ilyen a kaliforniai Szent András törés is.
Megbízható, pontos előrejelzésre jelenleg nincs áttörés. Az egyik fő akadály, hogy a mélyben uralkodó kőzetfeszültségeket kellene nagyon pontosan ismerni, miközben ezeket és több más szükséges adatot ma még csak a felszínen tudjuk megfelelő pontossággal mérni. Legfeljebb annak a valószínűsége becsülhető meg, hogy egy adott időszakban mekkora rengés pattanhat ki egy adott területen.
Mit jelent a magnitúdó, és mit mond meg az intenzitás?
A magnitúdó a rengés során felszabaduló energia nagyságát mutatja. Erre a Richter-skálát használják; ennek elméletben nincs alsó és felső határa, a gyakorlatban viszont nyilván van egy végpont. Az ismert legnagyobb földrengések magnitúdója körülbelül 9-es volt, egy asztalról leeső tégla által keltett földmozgás pedig nagyjából M=-2 is lehet. A skála logaritmikus, vagyis ha egy rengés magnitúdója egy egységgel nagyobb, az körülbelül 30-szor nagyobb energiát jelent.
Az intenzitás ezzel szemben azt mutatja meg, hogy egy adott helyen milyen hatása volt a rengésnek az emberekre és az építményekre. Ezt ma többnyire a 12 fokozatú EMS-skálán adják meg. Épületek sérülésére már V-nél nagyobb intenzitásnál lehet számítani. Ugyanannak a földrengésnek tehát különböző intenzitása lehet attól függően, hol érezzük.
A hipocentrum a földrengés kipattanási helye, mélysége néhány kilométertől egészen 700 kilométerig terjedhet. Az epicentrum ennek a felszínen lévő pontja, és általában ott a legnagyobbak a károk. A nagyobb rengéseket gyakran utórengések követik: ezek kisebb magnitúdójú mozgások, számuk akár több száz vagy ezer is lehet, és a már megrongált épületekben további károkat okozhatnak.
Mit érdemes tenni földrengés alatt és után?
Amíg tart a rengés, nem célszerű elhagyni az épületet, és akkor sem jó ötlet bejutni egy házba. Ilyenkor történik a legtöbb sérülés. Bent kerülni kell az ablakokat, az üvegeket, a könyvespolcokat és minden olyan tárgyat, amely leesve bajt okozhat. Ha lehet, asztal alá kell húzódni, vagy ajtókeretben kell megállni. Szabadban viszont az építményektől, fáktól és elektromos vezetékektől kell távol maradni.
A rengés után a gáz- és elektromos készülékeket el kell zárni, és számítani kell az utórengésekre. Az erősen megsérült épületet a lehető leghamarabb el kell hagyni. Maga a földrengés többnyire csak néhány, esetleg néhány tíz másodpercig tart, de egy-két percnél mindenképpen rövidebb.
Magyarországon is előfordulhatnak erős földrengések, még ha az ország nem tartozik a legveszélyeztetettebb területek közé. A legnagyobb ismert hazai rengés Komáromban volt 1763. június 28-án: epicentrális intenzitása IX, magnitúdója körülbelül 6,3 volt, a város egyharmada elpusztult, és 63 halálos áldozatot követelt. Ugyanakkor a mindennapi élet más veszélyeihez, például a közlekedéshez képest a földrengés okozta sérülés esélye elhanyagolható.
Nem igaz az sem, hogy az utóbbi években több földrengés lenne. A megfigyelt gyakoriság ezt nem támasztja alá; inkább az teszi feltűnőbbé a jelenséget, hogy ma sokkal több hírt kapunk távoli országok romboló rengéseiről, mint korábban.
