Sparhelt, dézsa és padlás: ilyen régi falusi tárgyak és szokások kerülnek elő ebben a nosztalgikus műveltségi kérdéssorban. A kérdések a háztartás, az ételkészítés és a tartósítás világából válogatnak, az agyag tejesedénytől a füstölt szalonnáig. Szó esik házi szappanról, lekváros buktáról és olyan régi kifejezésekről is, amelyek egykor a mindennapi falusi élet természetes részei voltak.
Miből készítették házilag a tejetartósító edényt?
Az agyagkorsó hűvösen tartotta a tejet, ezért használták még nyáron is.
Melyik állatot nevezték „a szegény ember tehénének”?
A kecske sok családnál a tejforrás volt, ahol nem tartottak tehenet.
Mire használták a sparhelt tetején a vaslapot?
A sparhelt lapján melegítettek, főztek – még kávét is itt pirítottak néha!
Mit jelentett a „szalonna sarka” kifejezés?
A szalonna sarka volt a legértékesebb, ízesebb része – sokszor csak a gazda ette.
Mi volt a „padlás” leggyakoribb funkciója télen?
A padláson száradt a hagyma, paprika, kolbász, bab, kukorica – igazi kincseskamra volt.
Milyen gyümölcs volt jellemzően a lekváros bukta tölteléke?
A klasszikus baracklekvár volt a bukták, kalácsok leggyakoribb tölteléke.
Hirdetés
Miből készülhetett a házi szappan?
A disznóvágásból származó zsírt lúggal főzték össze – ez lett a háziszappan.
Mi volt a „dézsa”?
A dézsa sokoldalú faedény volt, gyakran használták kenyértésztához vagy disznóvágáskor.
Milyen módszerrel tartósították a szalonnát?
A füstölés természetes tartósítás volt, és különleges ízt adott a húsféléknek.
Mit csináltak a kukoricával morzsolás után?
A csutkát külön gyűjtötték – fűtésre, gyújtósnak, vagy akár játékhoz is.
