Hany Istók története azért maradt ennyire izgalmas, mert a legfontosabb kérdésekre nincs biztos válasz. A fiúra 1749 tavaszán a Hanság mocsaras világában bukkant két halász, Kapuváron megkeresztelték, mégsem tudni, honnan került oda, és mi történt vele korábban.
Magyarországnak is van saját „vad gyereke”, nemcsak Tarzannak vagy Mauglinak. Hany Istók a Hanság lápvidékén tűnt fel, és már a korabeli beszámolók is különösnek írták le: alig viselt ruhát, nem beszélt, és ha valaki közeledett hozzá, gyakran a vízbe vetette magát. Úszása olyan természetesnek tűnt, mintha egész életét a nádasok között töltötte volna.
Füvet, szénát és más növényi maradványokat is elfogyasztott, a civilizált élet szokásait pedig nem ismerte. A fiút Kapuvárra vitték, ahol megkeresztelték, és az István nevet kapta. A Hany Istók elnevezés is innen jön: a „Hany” a Hanság mocsaras vidékére utal, az Istók pedig az István népies formája.
Miért nem működött a beillesztés?
A várban élők azt remélték, hogy megfelelő neveléssel hozzászoktathatják az emberek világához. Ruhát adtak rá, főtt ételt kínáltak neki, és munkára is próbálták fogni. Ez a próbálkozás azonban nem járt igazán eredménnyel. A fiú nehezen alkalmazkodott, beszélni sem tanult meg rendesen, és láthatóan sokkal otthonosabban mozgott a vízpartokon, mint az emberek között.
A történet egyik legfurcsább, mégis legemberibb részlete a várparancsnok lányához kötődik. A legenda szerint Istók ragaszkodott hozzá, és egyszer egy egész csapat békát vitt ajándékba egy lakodalomra. A vendégek nem lelkesedtek a gesztusért, de a történet jól mutatja, milyen sajátos módon próbálhatta kifejezni a kötődését.
Később egyre díszesebb változatok keringtek róla. Hosszú, hártyás ujjakat, különös testfelépítést és szinte emberfeletti úszóképességet is tulajdonítottak neki, de ezek jó része valószínűleg utólagos túlzás. Ami biztosnak tűnik: valóban létezett egy fiú, akit 1749-ben találtak meg, és akinek a keresztelését a kapuvári egyházi anyakönyvek is rögzítették.
Mit lehet róla ma biztosan mondani?
Az viszont máig nem ismert, mennyi időt töltött egyedül a vadonban, kik voltak a szülei, vagy hogyan került a Hanságba. A mai szemmel több magyarázat is felmerülhetne: autizmus spektrumzavar, valamilyen értelmi fogyatékosság, súlyos fejlődési elmaradás, de az is lehet, hogy egyszerűen hosszabb időre elszakadt az emberektől, és a túléléshez a környezetéhez alkalmazkodott.
A „vad gyerekekről” szóló történetek a világ más részein is felbukkannak. Ami bennük közös: az érintett gyerekek később nagyon nehezen tanulják meg a beszédet és a társas szabályokat, főleg ha életük első éveiben nem kaptak megfelelő emberi kapcsolatokat. Hany Istók esete ezért nemcsak különös legenda, hanem emlékeztető is arra, mennyit számít az első időszakban az emberi közelség.
A legenda szerint végül megszökött Kapuvárról, visszatért a mocsarak világába, és eltűnt. Lehet, hogy ott érezte magát szabadnak. Ha valaki ma hasonló esetet lát, érdemes orvoshoz vagy pszichológushoz fordulni.
