Hany Istók azért lett halember a kapuváriak szemében, mert a külseje és a viselkedése is nagyon eltért attól, amit akkoriban egy gyerektől vártak. A Hanság mocsarából kihalászott, meztelen fiú nem beszélt, nem tűrte a ruhát, viszont tökéletesen úszott, és hosszú percekig a víz alatt maradt.
1749 márciusában kapuvári halászok egy 8-10 év körüli, teljesen meztelen fiút emeltek ki a fagyos, lápos vízből. A gyermeket a plébániára vitték, ahol március 17-én megkeresztelték, és az István nevet kapta. A helyiek mégis Hany Istókként emlegették, mert a „hany” szó a vidék tőzeges mocsarára utalt.
Miért ragadt rá a halember szerep?
Az első döbbenetet hamar követte a találgatás. A fiú nem beszélt, csak tagolatlan hangokat adott ki, és amint ruhát adtak rá, letépte magáról. Közben olyan magabiztosan mozgott a vízben, mintha oda tartozna: jól úszott, sokáig bírta levegő nélkül, és nyers halat, mocsári békákat, vízinövényeket meg gyökereket evett.
A legvalószínűbb magyarázat szerint pikkelybőrűsége volt, vagyis ichthyosisban szenvedett. Ez száraz, repedezett, megvastagodott, pikkelyszerű bőrt jelenthetett, az ujjai között pedig vékony bőrredő feszülhetett, mintha úszóhártya lenne. A korabeli szemnek ez elég volt ahhoz, hogy a fiúra inkább vízi lényként, mint elveszett gyerekként nézzenek.
Hol lett végleg titokzatos Hany Istók?
Istókot a kapuvári Esterházy-kastélyba vitték, és megpróbálták hozzászoktatni az emberi élethez. A konyhai munkákba be is tudták fogni: fahasogatásban és vízhordásban segített, de a bezártságot és az emberek közelségét nehezen viselte.
A legenda szerint akkor szakadt el nála a cérna, amikor a kastély egyik hajdúja vagy szakácsa megkorbácsolta, mert megijesztette a lányát. 1751 nyarán egy óvatlan pillanatban kiszökött, és visszament a Hanság mocsarába. A hajtóvadászatok során még többször látni vélték a nádasban, de többé nem került vissza az emberek közé.
Éppen ez a végleges eltűnés tette a történetet olyan emlékezetessé, hogy később Jókai Mór is felhasználta a Névtelen vár című regényében. A mocsárban élő, titokzatos, vad, de tiszta lelkű gyermek alakjához Hany Istók szolgált mintául.
Ma is azért maradt élő ez a történet, mert egyszerre van benne kapuvári valóság, mocsári rejtély és irodalmi emlékezet. Ha valakit a furcsa fiú sorsa különösen megérint, a történethez kapcsolódóan a Hanság és Kapuvár neve is rögtön más fényt kap. Ha valaki ma is felidézi Hany Istók alakját, érdemes mellé tenni egy dolgot: a fiú létezését az anyakönyvi bejegyzések is alátámasztják.
