A köd a felszín közelében lebegő felhő, és akkor beszélünk róla, ha a látástávolság egy kilométernél kisebb. Ha ennél több, de öt kilométernél kevesebb, az már párásság. A reggeli köd azért tud sokáig megmaradni, mert nem elég hozzá a napsütés: a szél és a légrétegződés is dönt arról, mikor tisztul ki a táj.
A köd úgy keletkezik, hogy a talajközeli levegő annyira lehűl, hogy a benne lévő víz kicsapódik. Először harmat vagy dér jelenhet meg, utána alakul ki a köd. Minél hidegebb a levegő, annál kevesebb vizet tud vízgőz formájában megtartani, ezért a fölösleg apró cseppek vagy lebegő felhőelemek formájában jelenik meg.
Hogyan lesz a nyugodt éjszakából köd?
A leggyakoribb forma a kisugárzási köd. Ez nyugodt, hideg, felhőmentes, párás éjszakákon jön létre, amikor a felszín közeli légrétegek gyorsan lehűlnek. Ilyenkor a nedvesség kicsapódik, és a köd már kész is.
Máskor a légmozgás segít a köd kialakulásában. Ezt áramlási, vagy advekciós ködnek hívják. Ilyenkor a szükséges hideg és nedvesség nem ugyanott van, de a levegő áramlása nedves levegőt sodorhat hideg felszín fölé, és ettől már létrejön a köd.
A köd lehet sekély, nyílt vagy vastag. Sekély ködnél gyakorlatilag átlátunk felette, nyílt ködnél felette már látszik az ég, vastag ködnél viszont a látás erősen romlik. Ködfoltok inkább völgyekben, mélyedésekben és szélvédettebb helyeken jelennek meg. Ha a hőmérséklet fagypont alá süllyed, harmat helyett dér képződik, a tereptárgyakon pedig zúzmara rakódhat le; ez a zúzmarás köd.
Miért fordul át rétegfelhőzetbe?
Ha a ködtakaró nem túl vastag, a reggeli és délelőtti napsugárzás melegíteni kezdi a környező levegőt, és a felhőcseppek visszapárolognak. A szél is segít, mert összekeveri a ködös levegőt a szárazabb, többnyire melegebb környezettel. Az erős napsütés, a szél és a labilis légrétegződés a köd fő ellensége.
Vastag ködtakarónál a felszakadozás lassabb. Ilyenkor sokszor először csak az alsó része tűnik el, miközben fentebb még megmarad. Ha a légrétegződés nagyon stabil, és nincs elég erős ködoszlató hatás, a köd emelkedhet is, de csak pár tíz-száz méteres magasságig. Ebből lesz a stratus, vagyis az alacsonyszintű rétegfelhőzet. Az is előfordulhat, hogy ez az egész Kárpát-medencét kitöltő, sokáig megmaradó hidegpárnás helyzetet hoz létre.
Kellően vastag ködtakaró vagy rétegfelhőzet esetén a nagyobbra növő ködszemcsék egyszerűen kihullanak a felhőből. Mivel ezekben a felhőkben gyengék a függőleges áramlások, az így hulló csapadék nagyon apró szemű: ez a ködszitálás. Ha a talaj fagyott, miközben a levegő még pozitív hőmérsékletű, vagy túlhűlt cseppeket tartalmaz, ónos szitálásról beszélünk. Ilyenkor az apró cseppek a talajon szinte észrevehetetlen, de nagyon csúszós réteget alakítanak ki.
A köd előrejelzése azért nehéz, mert a kialakulása, sűrűsége és feloszlása néhány tíz-száz méteres légrétegben dől el. A környezeti feltételek alapján viszonylag jól becsülhető, hogy lesz-e köd, de a pontos kiterjedést és az eltűnés idejét már sokkal nehezebb megmondani. A gyakorlatban néhány kilométer is számíthat: ahol reggel eltűnik, ott délután akár 10 fokkal is melegebb lehet, mint ott, ahol megmarad.
Figyelmeztetést akkor adnak ki köd miatt egy adott megyére, ha annak legalább felén tartósan sűrű köd miatt rosszak lehetnek a látási viszonyok. Ha nincs érvényben figyelmeztetés, az nem zárja ki, hogy helyenként köd alakuljon ki.
Ha reggel bizonytalan a látás, és a köd nem akar feloszlani, érdemes figyelni az előrejelzést, főleg útnak indulás előtt.
