A köd valójában felszínközeli felhő. Ha egy helyen megmarad, pár kilométerrel arrébb már lehet napsütés is, és a különbség délutánra akár 10 fokra is felugorhat.
Attól számít ködnek, hogy a látástávolság a föld közelében egy kilométer alá csökken. Ha a látótáv ennél nagyobb, de öt kilométernél kisebb, akkor már párásságról beszélünk. A jelenség ott indul, ahol a talajközeli levegő annyira lehűl, hogy a benne lévő vízgőz kicsapódik: előbb harmat vagy dér jelenik meg, aztán kialakul a köd.
Hogyan lesz a párából köd?
A leggyakoribb forma a kisugárzási köd. Ez nyugodt, hideg, felhőmentes, párás éjszakákon alakul ki, amikor a felszín közelében lévő levegő gyorsan lehűl. Van olyan helyzet is, amikor a légmozgás segít: ez az áramlási, más néven advekciós köd. Ilyenkor például nedves levegő áramlik hideg felszín fölé, és ettől már adottak a feltételek.
A köd lehet sekély, nyílt vagy vastag. A sekély köd felett még átlátni, a nyílt köd fölött már látszik az ég, a vastag köd viszont komolyan lezárja a látást. Ködfoltok inkább völgyekben, mélyedésekben és szélvédettebb helyeken jelennek meg, ahol csak kisebb területen adott minden a kialakulásához. Ha a hőmérséklet fagypont alatti, a kicsapódáskor dér jelenik meg, később pedig zúzmara rakódhat le a tárgyakra; ezt hívják zúzmarás ködnek.
Mikor lesz a ködből rétegfelhőzet?
Ha a ködtakaró elég vastag, nem tűnik el gyorsan. Reggel és délelőtt a napsütés melegíteni kezdi a levegőt, a ködcseppek visszapárolognak, a réteg pedig alulról és oldalról is vékonyodik. Ha feltámad a szél, a ködös levegő gyorsabban összekeveredik a szárazabb, többnyire melegebb környező levegővel, és javul a látás.
Ha a köd nem oszlik fel teljesen, hanem inkább megemelkedik, abból alacsonyszintű rétegfelhőzet, azaz stratus lesz. Ez pár tíz-száz méteres magasságig emelkedhet, szélsőséges esetben pedig az egész Kárpát-medencét is kitöltheti. Ilyenkor akár hetekig is fennállhat az úgynevezett hidegpárnás helyzet. A köd és a rétegfelhőzet ezért sokszor ugyanannak a folyamatnak a különböző állomása.
Miért csúszik, és miért nehéz előrejelezni?
Kellően vastag ködtakaró vagy rétegfelhőzet esetén a nagyobbra növő ködszemcsék egyszerűen leesnek a talajra. Mivel ezekben a felhőkben gyengék a függőleges áramlások, az így keletkező csapadék nagyon apró szemű, ezért szitálásnak nevezik. Ha a talaj fagyott, de a levegő még pozitív hőmérsékletű vagy túlhűlt cseppeket tartalmaz, ónos szitálásról beszélünk; ilyenkor az apró cseppek szinte észrevétlen, de nagyon csúszós réteget képeznek.
A köd előrejelzése azért nehéz, mert a kialakulása még viszonylag jól becsülhető, ha ismertek a szél-, felhőzet- és nedvességviszonyok. A kiterjedését, sűrűségét és feloszlását viszont sokkal nehezebb pontosan megmondani, mert a modelleknek mindössze pár tíz-száz méteres légrétegben kellene leírniuk a folyamatokat. A köd ráadásul térben nagyon változékony: néhány kilométeren is múlhat, hogy valahol megmarad, vagy már napsütés lesz.
Ha egy megyében legalább a terület felén tartósan sűrű köd miatt rosszak lehetnek a látási viszonyok, akkor figyelmeztetés is kikerülhet. Ha nincs ilyen figyelmeztetés, attól még köd akkor is kialakulhat. Ha a látótáv hirtelen romlik, érdemes a helyi előrejelzést nézni, különösen ködös reggeleken.
