Ha az alvásigénye látványosan eltér az ajánlottól, érdemes gyanakodni: a kevés és a túl sok alvás is jelezhet betegséget. Ha a fáradtság hetekig-hónapokig megmarad, és a nappali teljesítményt is rontja, háziorvost kell felkeresni.
Március 19. az alvás világnapja. Jó alkalom arra, hogy ne csak az alvás hosszát figyeljük, hanem azt is, mit üzen a szervezetünk. Az alvás ugyanis szépen megmutatja az egészségi állapotot: minél jobb testi-lelki állapotban vagyunk, annál jobb minőségű lehet az alvásunk, és ez visszafelé is igaz.
Az alvászavar az egyik leggyakoribb civilizációs népbetegség. A fejlett országokban a lakosság mintegy 30 százalékát érinti, és a nők átlagosan kétszer gyakrabban küzdenek vele, mint a férfiak. A figyelmeztető jeleket mégis sokan természetesnek veszik, pedig nem azok.
Amikor a kevés vagy a sok alvás is árulkodó
Ha valakinek jelentősen eltér az alvásigénye az ajánlottól, akár kevesebbet, akár többet alszik a szokottnál, nem árt szakemberhez fordulni. Ilyenkor az is felmerülhet, hogy valamilyen betegség áll a háttérben. Az alvás mennyiségének tartós megváltozása önmagában is jelzés lehet, főleg akkor, ha már megszokásból legyintünk rá.
Az álmatlanságot sem kell együtt élhető állapotnak tekinteni. Ha 3-6 hónapon túl is fennáll, és befolyásolja a nappali teljesítményt vagy a munkát, háziorvoshoz kell menni. Onnan szükség esetén alváslaborba, illetve más szakorvoshoz lehet kerülni, például pszichiáterhez, neurológushoz vagy pulmonológushoz.
Ez azért fontos, mert az alvászavar mögött többféle ok állhat: lehet helytelen életmód, pszichiátriai betegség, légzőszervi rendellenesség vagy más betegség is. A tüneteket ezért nem érdemes egyetlen magyarázattal elintézni.
Mi történik, ha tartósan kevés az alvás?
Az alváshiány nem áll meg a másnap reggeli kótyagosságnál. Hat a vérnyomásra, a vércukorszintre, a gyulladásokra, a hormontermelésre és az immunrendszer működésére is. A megfelelő alvás fokozza a T-sejtek számát és aktivitását, valamint a citokin termelését, ezek pedig fontosak a fertőzések leküzdésében.
A tartós kialvatlanság megnehezíti a mindennapos fizikai és szellemi feladatokat, és rontja a teljesítőképességet. Emellett számos hormonális, idegrendszeri, szív- és érrendszeri, illetve depresszióval összeköthető betegség kialakulásával is együtt járhat.
Különösen figyelmeztető, ha valaki napi 6 óránál kevesebbet alszik: ilyenkor növekedhet a stroke kialakulásának kockázata. A közlekedésben még egy-két óra hiány is számít, mert már az ajánlott napi 7 óránál ennyivel kevesebb alvásnál is megkétszereződik a balesetokozás kockázata. Kialvatlanul a volán mögé ülni ezért nem jó ötlet, hanem veszély.
Mi segíthet, és meddig?
Ha az alvászavart testi betegség okozza, először azt kell kezelni. Ha lelki probléma áll a háttérben, pszichológus vagy pszichiáter segíthet, gyógyszerrel vagy pszichoterápiával.
Az altatószerek legfeljebb átmeneti segítséget jelentenek. Négy hétnél tovább nem szedhetők, mert nagy a hozzászokás veszélye, és közben nem a gond gyökerét oldják meg.
A tartósan kevés vagy túl sok alvást nem érdemes megszokásnak tekinteni. Ha a fáradtság hetekig-hónapokig megmarad, vagy a nappali teljesítményt rontja, beszéljen háziorvossal.
