A stressz nem mindig rossz: van, amikor mozgósít, és van, amikor már szorongást, teljesítménycsökkenést és tartós terhelést hoz. A döntő különbség az, mennyire erős a feszültség, és meddig tart.
Stressz akkor alakul ki, amikor valami kibillenti a szervezetet az egyensúlyából, és alkalmazkodásra kényszeríti. Ezt nemcsak kellemetlen, hanem akár pozitív életesemény is kiválthatja. A testben lezajló válasz ilyenkor hasonló, a hatása viszont nagyon nem mindegy: az egyik fajta energiát ad, a másik védekező állapotban tart.
A jó stressz, vagyis az eustressz, lendületet ad, ösztönöz, javítja a teljesítményt. A rossz stressz, a distressz ezzel szemben szorongást kelt, csökkenti a teljesítményt, és hosszabb távon az egészséget is megterhelheti. Nem a teljes stresszmentesség a cél, mert a szervezetnek egy közepes izgalmi állapot kedvez a legjobban.
Hol húzódik a határ?
A közepes feszültségi szint sokszor éppen elég ahhoz, hogy az ember jól oldjon meg egy feladatot, összeszedett maradjon, és küzdeni tudjon. Ha viszont a terhelés nő, a hatékonyság látványosan romolhat, erős stresszhelyzetben pedig akár teljes leblokkolás is jöhet.
Az is számít, hogy a feszültség milyen hosszú ideig tart. Akut stresszről akkor beszélünk, ha a tünetek a megrázkódtató esemény után kevesebb mint egy hónapig maradnak fenn. Ha tovább húzódnak, krónikus stresszről van szó; ha a trauma után egy hónapon túl is elhúzódnak, poszttraumás stressz szindrómának nevezik.
A tartós stressz önmagában nem betegség, de a hibás megküzdés már testi és lelki panaszokhoz vezethet. Ilyenkor szóba kerülhet szívinfarktus, magas vérnyomás, fülzúgás, ajakherpesz, allergia, gyomorfekély, irritábilis bél szindróma, autoimmun betegség, sőt rosszindulatú daganat kialakulása is.
Mit lehet tenni, mielőtt túl nagyra nő a feszültség?
Az első lépés az, hogy az ember észrevegye a saját jeleit. Ha tudja, mikor feszült, ingerült, dühös vagy csalódott, könnyebben rájön arra is, mi váltotta ki ezt az állapotot, és legközelebb min lehet változtatni.
Segít, ha egy nap terhelését végiggondoljuk: mi fontos és sürgős, mi befolyásolható, és mi az, amit jobb elengedni. A feladatokat érdemes sorrendbe rakni, és mindig a sürgős, fontos dolgokkal kezdeni. Ami javítható, ahhoz lehet cselekvési tervet is készíteni.
Az sem mindegy, kik vesznek körül. Hasznos tudni, kik adnak valódi támaszt a családban, a baráti körben vagy a munkahelyen, és távol maradni azoktól a helyzetektől, emberektől, amelyek inkább lemerítenek. A romboló gondolatok átfogalmazása, a pihenés, a séta, a mozgás, a rendszeres és egészséges étkezés, a hobbi és a feltöltő elfoglaltságok mind segíthetnek abban, hogy a feszültség ne szaladjon el.
Vannak kifejezetten lazító módszerek is. Ilyen az autogén tréning, amely tudományosan megalapozott és bizonyított eljárás. A meditáció, a jóga különböző formái, a légzésrelaxáció és a thai chi szintén segíthetnek a feszültség oldásában.
Ha a terhelés már súlyosnak tűnik, nem jó ötlet megvárni, míg krónikussá válik; ilyenkor háziorvos, pszichológus vagy pszichiáter segítsége is szóba jöhet.
