A szülőség egy hosszú tanulási folyamat is egyben.
Ebből a szempontból nézve a gyerekek a tanárok, a szülők pedig a diákok.
Ezek a kis tanárok egyszer szigorúak, máskor pedig engedékenyek.
Olykor fárasztóak, olykor pedig szórakoztatóak.
Ami viszont biztos, hogy érdemes odafigyelni rájuk.
A tanulni vágyó diákok, azaz a szülők számára ugyanis mindig tanítanak valami újat vagy a mondandójukon, vagy pedig a cselekedeteiken keresztül.
1.
A kislányom pukizott egyet, mire én viccesen megkérdeztem tőle:
– Mi volt ez a hang?
Erre ő:
– Semmi, csak énekel a nadrágom.
2.
Amikor az 5 éves kisfiam megtalálta a púderes dobozomat, így szólt a kishúgához:
-Gyere Blanka, most bepanírozlak.
3.
A gyermekem sírva panaszolta el nekem, hogy nem tudja használni a képzelőerejét, mert elcserélte csokira az oviban egy másik gyerekkel.
4.
A gyermekem csak az elmúlt egy hétben a következő dolgok miatt verte ki a hisztit:
– Nem egyeztem bele, hogy helyettem a kutyánk vigye el őt az oviba.
– Rájött, hogy Darth Vader gonosz.
– Hideg volt a jégkrém.
– Túl vizesre csináltam a fürdővizét.
5.
Altatáskor mindig a kislányom fülébe súgom, hogy „szeretlek”, ő pedig mindig azt válaszolja, hogy „én is téged”.
A mai nap folyamán viszont megsértődött rám, és amikor este mondtam neki, hogy „szeretlek”, ő azt válaszolta, hogy „Remek…”
6.
A kisfiam megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e hallani egy építkezős viccet.
Azt válaszoltam neki, hogy igen, mire ő:
– Akkor várj egy kicsit, mert még dolgozom rajta.
Most már teljesen biztos, hogy az én gyerekem.
7.
Mostanában, ha valamiben segíteni akarok a kisfiamnak, ő mindig azt válaszolja, hogy „Nyugi, mindent kézben tartok!
”
Gondolhatjátok, hogy valójában mennyire megnyugtató és hiteles ezt egy 4 éves gyerek szájából hallani.
8.
Mondtam a 3 éves gyermekemnek, hogy pakolja el a játékait, mire elkezdett sírva hisztizni, és a játékokat a falhoz dobálta.
Ekkor hirtelen én is elkezdtem toporzékolni és dobálózni, mire a kislányom megszeppent, és így szólt:
– Jól van, rendet csinálok, csak fejezd be.
9.
Amikor a gyermekem rendetlenséget csinál a szobájában, akkor mindig mást szokott hibáztatni.
Többek között fogta már:
– A nagymamájára, aki több száz kilométerre lakik tőlünk.
– A szomszéd macskájára.
– Godzillára.
– A Mikulásra.
10.
A 3 éves lányom repülő vámpíroknak hívja a szúnyogokat.
Igaz, ami igaz, nem tudok vitatkozni a logikájával.
11.
Én anyaként, amikor a lányom megkérdezi, hogy átmehet-e a baránőjéhez, aki 5 perc sétára lakik tőlünk:
– Igen, de legyen nálad a telefonod, és 10 percenként küldj egy üzenetet, hogy minden rendben van-e!
Jl öltözz fel!
Alaposan nézz szét, mielőtt átmész a zebrán!
Ne állj szóba idegennel!
Amikor én voltam gyerek:
– Anya, elmehetek játszani az elhagyatott kőfejtőhöz a barátaimmal?
– De vacsorára érj haza!
12.
Egyik nap becsengetett hozzánk a 4 éves szomszéd kisfiú és közölte, hogy szeretné elvenni feleségül a kislányomat.
Megkérdeztem tőle, hogy hogyan fog gondoskodni róla, mire büszkén azt felelte, hogy már mindent eltervezett, jövőre pedig kezdi is az ovit.
13.
A konyhából hallottam, ahogy a kisfiam megkérdezi a testvérétől:
– Biztos, hogy ez jó ötlet?
Mire a másik kisfiam:
– Nyugi, csak bízz bennem!
Soha életemben nem sprinteltem még ilyen gyorsan, mint most a konyhából a szobájukig.
