A falusi lakodalomban irtózatos verekedés tör ki.
Kihívják a mentőket…
rendőrséget.
A rendőrök épp azt a férfit hallgatják ki, aki éppen a menyasszonnyal táncolt.
– Mi történt?
– kérdezi a rendőr.
– Én kérem szépen csak annyit láttam, hogy az ifjú férj átugrik az asztalon és teljes erővel az ara lábai közé rúgott – válaszol férfi.
– Úúúú, az nagyon fájdalmas lehetett – mondja a rendőr.
– Nekem mondja?
2 ujjam el is tört rögtön.
Vicc: Két fiatal apa beszélget:
– Szerinted melyik a terhesség legnehezebb hónapja?
– A tizedik.
– A tizedik?
– Igen, mert akkor már én cipelem a gyereket.
Vicc: Egy idős néni keservesen zokog az utcán.
– Mi történt, néni?
– kérdezi egy járókelő.
– Nagy az én bánatom, fiam!
Tegnap volt halottak napja és nem mehettem ki a férjem sírjához!
– De hát miért nem?
– Mert még él!
Vicc: – Beteg vagyok, Jean. Hozzon néhány előregyártott elemet.
– Minek, uram?
– Hogy gyorsabban felépüljek.
– Ki az abszolút kövér?
– ???
– Akinél a DuraCell nyusziból kifogy az elem, míg körbeugrálja.
– Hogy hívják a kínai cigányt?
– ???
– Lá Lí.
Három néger azon tanakodik, hogy melyiküknek a legnégerebb a felesége:
– Az én feleségem olyan fekete, hogy amikor pisil, feketét pisil – mondja az első.
Mire a második:
– Az én feleségem olyan fekete, hogy amikor a gyereket szoptatja, fekete tej folyik a melléből.
Elröhögi magát a 3.
és így szól:
– Az semmi, az én feleségem mikor elfingja magát, újra kell otthon meszelni!
A kisfiú kérdi az apját:
– Apu, én hogyan jöttem a világra?
Az apa belekezd:
– Az úgy volt, hogy anyád és én egy chat szobában ismerkedtünk meg.
Ezután találkoztunk egy internet kávézó mosdójában, ahol feltöltést kezdeményeztem anyád szerverére.
Utána vettük észre, hogy anyád nem használt tűzfalat, így megtörtént a baj:
9 hónap múlva letöltődött a vírus.
Ez vagy te!
Két béka beszélget az erdőben:
– Képzeld, nekem minden csaj megvolt a faluban.
– Azért a varázsló lányát kihagyhattad volna!
Tetten érik a vadorzót:
– Maga mit művel itt?
– Öngyilkos akartam lenni, de véletlenül ezt a nyulat találtam el.
A részeget igazoltatják a rendőrök:
– Neve?
– Kis Herceg.
– Egészen biztos benne?
– Persze.
A rókám itt van a sarkon!
A 82 éves Géza bácsi beszélget a háziorvosával:
– Tudja, doktor úr, nekem már csak két kívánságom van az életben.
– És mi lenne az?
– A vérnyomásom legyen alacsonyabb, a nyugdíjam meg magasabb…
A család kirándulni megy a Gellért-hegyre…
A gyerek közben folyamatosan kérdezősködik:
– Apa!
Ti jártatok már itt Anyuval?
– Persze kisfiam!
– De Apa, és én akkor hol voltam?
– Velünk voltál kisfiam, csak nem emlékszel, mivel még nagyon pici voltál.
Tudod, fölfelé még én vittelek, de lefelé már anyád hozott.
Tisztelt Biztosítótársaság!
Ezt a levelet azért írom, mert szeretnék kérésüknek megfelelően bővebb információval szolgálni.
A 233.
sz.
biztosítási kérelem, baleseti űrlap 8.
szakaszában a baleset fő okaként azt jelöltem meg, hogy "megpróbáltam egyedül elvégezni a munkát." Levelükben arra mutattak rá, hogy részletesebb jelentésre van szükségük és én úgy hiszem, a következő beszámoló kielégíti kíváncsiságukat.
Szakmámat tekintve légkondicionáló- és fűtésszerelő vagyok.
A baleset napján éppen egy hatemeletes ház tetején dolgoztam egyedül.
Amikor befejeztem a munkát, megállapítottam, hogy maradt még vagy 220 kilogrammnyi szerszámom a tetőn.
Ahelyett, hogy ezeket a szerszámokat tizenkét lépcsőfordulón keresztül kézben cipeltem volna le, úgy döntöttem, hogy egy hordóban fogom őket leereszteni a tetőről, kötél és csiga segítségével.
Miután a földszinten rögzítettem a kötelet, felmentem a tetőre.
Kilendítettem a hordót és bepakoltam a szerszámokat.
Azután lementem a fölszintre, kioldottam a kötelet, és jó erősen tartottam, hogy a 220 kilónyi szerszám lassú leereszkedését biztosítsam.
A baleseti jelentés 11.
szakaszában láthatják, hogy testsúlyom 60 kg.
Elképzelhetik a meglepetésemet, amikor hirtelen felröppentem a levegőbe és lélekjelenlétemet elvesztve elfelejtettem elengedni a kötelet.
Szükségtelen említenem, hogy meglehetősen ijesztő ütemben repültem felfelé az épület fala mentén, neki-neki ütődve annak oldalához.
A harmadik emelet magasságában találkoztam össze a lefelé zuhanó hordóval.
Ez a magyarázata a repedt koponyámnak és a törött kulcscsontomnak.
Csak kevéssé lassultam le, és így folytattam az egyre gyorsuló emelkedésemet és meg sem álltam addig, míg a jobb kezem ujjpercei öt centi mélyen bele nem fúródtak a csigába.
Ez alkalommal szerencsére visszanyertem a lélekjelenlétemet és meg tudtam markolni a kötelet a fájdalom ellenére.
Ezzel egyidőben a hordó nekicsapódott a földnek, aminek következtében kiesett az alja és a benne lévő szerszámok mind kiszóródtak.
Így most már üres volt a hordó – és hadd emlékeztessem Önöket a 11.
szakaszban megemlített testsúlyomra – elkezdtem nagy sebességgel lefelé zuhanni az épület fala mentén.
A harmadik emelet közelében ismételten összetalálkoztam a hordóval, ami éppen felfelé tartott.
Ez a magyarázata mindkét törött bokámnak és a hasadásoknak a lábszáraimon.
Amikor nekicsapódtam a hordónak, eléggé lelassultam ahhoz, hogy csak három hátcsigolyám, két bordám törjön el, amikor a fölre érkezvén a szerszámokra estem.
Sajnálattal jelentem, hogy amint ott feküdtem a földön nagy fájdalmak közepette, ismét elvesztettem a lélekjelenlétemet és elengedtem a kötelet.
Ekkor a hordó hirtelen megindult egyenesen felém, egyre gyorsuló, szédítő sebességggel.
A hordó leérkezvén, eltörte a medencecsontomat.
Sajnálattal kell közölnöm, itt elvesztettem az eszméletemet, és többre nem emlékszem…
Remélem, ez elegendő információ a biztosítótársaságnak.
Kérem, fogadják el a fájdalmasan kimerítő magyarázatomat és küldjék a csekket.
Két utazó ügynök találkozik a vonaton. Kérdezi egyik a másiktól:
– Maga sosem szokta a feleségét magával vinni az útjaira?
– Minek?
A főnököm azt mondta, semmit se cipeljek magammal, amit útközben is megkaphatok.
