A hetvenes években egy kisvárosi a moziban a ruhatáros meg a jegyszedő néni is elég idős volt, a nyugdíjukat egészítették ki egy kis mellékessel.
Az ügyeletes alegység (tizennyolc kiskatona) úgy döntött, hogy járőrözés helyett inkább moziba megy.
A jegyszedő néni közölte velük, hogy ide márpedig nem visznek be géppisztolyt meg tártáskát éles lőszerrel, így aztán kénytelen-kelletlen beadták azokat a ruhatárba.
Igen ám, de a VÁP (katonai rendészet járőre) is benézett a moziba, és a nyári, üres ruhatárban rögtön szemet szúrt nekik a cucc.
Be akartak menni a nézőtérre, de a jegyszedő néni eléjük állt, és kérte a jegyeket.
Akkor próbáltak jegyet venni, de nem kaptak, futó előadásra már nem lehetett.
Akkor el akarták vinni a bizonyítékot a ruhatárból – elhagyott fegyverért futkosóra küldték a katonát -, de a ruhatáros néni nem adta biléta nélkül.
A tisztnek erre elborult az agya, előkapta a pisztolyát.
A ruhatáros néni csak annyit mondott:
– A németeknek meg az oroszoknak sokkal nagyobb csúzlijuk volt, és azok lőni is tudtak vele – és folytatta a kötögetést.
Amíg a VÁP-os a két legényével elrohant rendőrért, addig a nénik riasztották a kiskatonákat, akik baj nélkül meg is lógtak.
