A pszichiáter meglátogatja a betegeit.
Bemegy a szobába, látja…
hogy az egyik ember hadonászik a levegőben, a másik pedig fejjel lefelé lóg a mennyezetről.
Kérdezi a hadonászótól, hogy mit csinál.
– Nem látja, hogy épp egy deszkát próbálok kettéfűrészelni?
– hangzik a válasz.
– És a barátja mit csinál ott fejjel lefelé lógva?
– kérdi az orvos.
– Ja, ő lámpának képzeli magát.
– feleli a beteg.
– Nem szólna neki, hogy fejezze be, már egészen lila a feje!
– jegyzi meg a doki.
– Mi van???
És akkor mégis hogy fűrészeljek a sötétben?
Vicc: – Nem tudok aludni, doktor úr.
Egész éjszaka le sem hunytam a szememet.
– Hölgyem, ha nem hunyja le a szemét, akkor bizony hiába várja, hogy elaludjon.
Vicc: Egy állatorvosnak éjjel 1-kor csörög a telefonja. Felveszi…
és egy kétségbeesett idős néni szól bele:
– Kérem, mondja meg mit tegyek!
Véletlenül bevettem a kutyámnak a szívgyógyszerét.
Az állatorvos nyugodt hangon válaszolt:
– Engem akkor kellene felhívnia, ha a kutyának adta volna be a saját gyógyszerét.
Az ön esetében nem én vagyok az illetékes, hívja fel, kérem, a saját orvosát!
– De hát nem hívhatom fel az orvosomat hajnali 1-kor…!
Vicc: – És használtak azok a fürdőtabletták, amiket felírtam, Kovács néni?
– Jaj, doktor úr, elég nehezen tudom én azokat lenyelni, a meleg fürdő az jobb volt!
– Doktor úr, azt hiszem új szemüvegre lenne szükségem!
– Az biztos, mert ez egy hentesüzlet!
A beteg a műtőasztalon fekszik, előkészítve a műtétre. Felnéz…
és megkérdezi az orvostól:
– Doktor úr, minek az a gumikesztyű?
– Tudja, hogy ne maradjon ujjlenyomat.
Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem…
hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba.
A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb.
8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz.
Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok… A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
– Húha!
Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés…
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése.
Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
– Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
– Kidobtam, vegyél elő másikat!
– mondtam neki.
Mire a lányom:
– De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem .
.
.
!
"
Kinyílik a rendelő ajtaja, kilép az orvos, és látja…
hogy a váróban egy fiatal pár üldögél.
A nő feláll, és elindul befelé.
– Jöjjön maga is!
-mosolyog az orvos barátságosan a férfira.
Az orvos a rendelőben felszólítja a nőt, hogy vetkőzzön le, majd tetőtől talpig megvizsgálja.
Végül a férfihoz fordul és megkérdezi:
– Mindig ilyen zavartan viselkedik a hölgy?
– Gőzöm sincs róla – feleli a férfi – Most látom először életemben.
De azért háromszáz forintot megért!
– Doktor úr, szükségem lenne valamire, ami felráz…
amitől megjön a harci kedvem!
Tud nekem ilyen szert felírni?
– Nem szükséges, megtalálja majd a számlában, amit adok.
A beteg elmegy a fülészetre, panaszkodik az orvosnak, hogy nagyon rosszul hall.
– Doktor úr, azt sem hallom, ha köhögök.
– mondja az orvosnak.
A doki ír egy receptet, és odaadja a páciensnek.
– És mondja, ettől jobban fogok hallani?
– kérdi reménykedve.
– Nem lesz jobb a hallása, de hangosabban fog köhögni.
