A skót látja, hogy a fia a szomszéd gyereket rugdalja a földön.
Kirohan…
és ráordít a gyerekre:
– Fiam!
Hogy mered rugdosni a szomszéd gyereket, amikor az új cipőd van rajtad!
!
??
Vicc: – Kérem, nagyon rosszul érzem magam. Ki tudnának küldeni egy orvost a lakásomra?
– Sajnos már késő van.
Fáradjon talán be személyesen.
– Az lehetetlen.
Lázas vagyok, és jártányi erőm sincs.
– Asszonyom, mi nem sürgetjük.
Jöjjön el akkor, ha majd jobban lesz!
…
Vicc: A Szovjetunióban elhatározzák, hogy sztriptízbárt nyitnak…
Meg is nyílik a bár, de nem igazán megy a bolt.
Átépítik az egészet, de még mindig nem vonzza a közönséget.
Végül hívnak amerikai szakértőket, akik végignézik a műsort, majd végül megjegyzik:
– A berendezés és a világítás kiváló.
A zene is kitűnő, de talán a sztriptíztáncosnő nem az igazi.
Mire a bár vezetője döbbenten visszakérdez:
– Ez hogy lehet, hiszen ő még látta Lenint.
Vicc: Pistike meséli az óvodában az óvónéninek:
– Képzeld, az én apukám havonta 300.000 forintot keres!
– Nahát, az majdnem háromszor annyi, mint az én fizetésem – mondja az óvónéni.
– Persze, de ő azért a pénzért dolgozik is, te meg csak játszol itt velünk egész nap!
– Gazsi! Gondolj egy számra!
– Megván.
– Felezd meg!
– Megván.
– Most oszd el néggyel!
– Megván.
– Na mi jött ki?
– Sön.
– Te Gazsi, há melyik számra gondoltál?
– Ájkengetnó szatiszfeksön.
– Móricka, megírtad a nagymamának a köszönő levelet az ajándékokért?
– Igen, anyu.
– Mutasd!
Milyen óriási betűkkel írtál.
– Igen, mert a nagymama nagyot hall, ezért próbáltam jó hangosan írni.
Felvételizik három diák. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van…
Megkérdezi a bizottság:
– Mikor fejeződött be a második világháború?
– Hát talán a század közepe felé, talán 1945?
– mondja a felvételiző.
– Zseniális, fel van véve!
Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója.
A kérdés ugyanaz:
– Mikor fejeződött be a második világháború?
– 1945.
– Egy kicsit pontosabban esetleg?
– Valamikor tavasz vége felé, tán május 6.?
– Rendben.
Felvettük.
Bemegy a harmadik jelentkező, akinek egyáltalán nincs protekciója.
A kérdés ugyanaz:
– Mikor fejeződött be a II.
világháború?
– Európában 1945 május 6.-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945 szeptemberében kapituláltak.
– Hmmm.
Hány embert vesztett a Szovjetúnió?
– Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettő.
– Hmmm.Név szerint?
– Hogy járt a szőrös mellű gorilla?
– Felemelt egy akkora követ, hogy nem bírta lerakni.
A pap mise közben belemelegszik a beszédbe, és egy kérdést intéz a hívekhez:
– Van köztetek olyan, testvéreim, aki még sosem esett bűnbe?
Néma csend, senki sem áll fel.
– És olyan van-e köztetek, akinek nincsen semmilyen hibája?
Erre feláll egy vékonydongájú kis ember, aki a vaskos felesége mellett üldögél.
– Te, Johnson testvér, te teljesen tökéletes vagy?
– Nem, atyám, én a feleségem előző férjének nevében álltam csak fel!
Két újgazdag feleség beszélget:
– Te képzeld, nálunk még a konyha is tele van Rembrandttal!
– Ne mondd, és mivel írtjátok?
Elmentem a gyógyszertárba kiváltani a gyógyszeremet.
– Nagy szerencséje van – mondta a gyógyszerész, amikor letette a fiolát a pultra.
– Ez az utolsó dobozunk belőle.
Ahogy nyúltam utána, véletlenül levertem, a dobozka pedig eltűnt a bútor alatt.
Mikor pár perc kutatás után sem sikerült előkeríteni, a gyógyszerész felajánlotta:
– Este jön a takarítónő, ő valószínűleg megtalálja majd.
Azt javaslom, este telefonáljon vissza, és meglátjuk, sikerül-e?
Este felhívtam őket, de mivel nem kérdeztem meg a nevüket, ezért így kezdtem a mondandót:
– Jó estét kívánok, én vagyok az a vevő, akinek elgurult a gyógyszere…
– Miért lopta el a szomszédja dob felszerelését, amikor sem zenei…
sem ritmusérzéke sincsen?
– Mert neki sincs!
Egy nő kérdezi a barátnőjétől:
– Volt már olyan férfi, akire ha ránéztél, azt gondoltad, milyen jó lenne megint hajadonnak lenni?
– Persze, a férjem.
– Foglalkozása?
– Callboy.
– Ne előkelősködjön itt!
Mondja, hogy telefonos.
Kovács, kék-zöld foltokkal, hiányos fogsorral állít be a munkahelyére:
– Képzeljétek – meséli a kollégáknak – tegnap este nem ismert meg a kutyám, amikor a kocsmából hazamentem.
Nekem ugrott és jól ellátta a bajom.
A társai összenéznek, s az egyikük így szól:
– Te Kovács, én elválnék az ilyen kutyától…
