A székely kiviszi a fiát az erdőbe fát vágni…
hogy megtanítsa neki hogyan kell csinálni.
A fiú kipróbálja, de véletlenül mellé megy a fejsze, és levágja az apja egyik lábát.
Erre a székely:
– Még egy ilyen fiam, és seggbe rúglak!
Az öreg székelynek 100 litert tejelő Riska tehene van…
csodájára is jár az ország-világ.
Kimegy a bácsihoz a riporter is érdeklődni:
– Bácsika!
Hogy lehetséges, hogy az ön tehene ennyi sok tejet ad?
– Áááá, semmiség az egész, minden a kedvességen múlik.
– ??
– Minden reggel kimegyek az istállóba és megkérdem a Riskát, hogy "Mi lesz ma vacsorára?
Tej vagy marhasült?"
Székely és a fia elmennek fát vágni, a gyerek azonban megunja apja folytonos…
okoskodását és kötekedését és belevágja a fejszét az apja hátába.
Az öreg összeesik, vergődik, majd utolsó erejét is összeszedve megkérdezi fiát:
– Fiam, ez direkt vót, vagy csak úgy viccbő?
– Ez direkt volt, édesapám – mondja a gyerek.
– Akkor jóvan, me viccnek eléggé durva lett vóna.
Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit…
ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal:
"Ave Cezar Vavan"
Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, így már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.
Oda is súgja neki a múzeumőr:
– No, te székely!
Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
– Hát, csak azon – mondja a székely – hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".
– János bácsi, hallotta? Olcsóbb lett a zab! Örvend-é?
– Örvendjen a ló!
Az erdei út szélén egy fiatalasszony megállít egy lovaskocsit:
– Bátyám, elvinne-e Kolozsvárra?
– El bizony, ugorjon csak fel!
Mennek tovább, egyszercsak megszólal a kocsis:
– A héten már maga a harmadik várandós asszony, akit Kolozsvárra viszek!
– Nem vagyok én várandós.
– De nem is értünk még oda!
A székely nagyon összeveszik a feleségével. Olyannyira…
hogy a férj elmegy otthonról.
Eltelik egy év, két év, öt év, tíz év, amikor végre újra megjelenik.
Az asszony kérdőre vonja:
– Hol voltál ennyi ideig?
– Kinn.
Elhívatja az öreg székely a jegyzőt, hogy lediktálja néki testámentumát.
– Az egyházközségnek adományozom azt a csikót, melyet a múlt héten elloptak tőlem.
De ha megkerűlne, akkor legyen az Estván fiamé.
A székely bácsi ül a szekéren. Egyszer csak megállnak a lovak…
A bácsi jól odasóz nekik:
– Gyííí!
A lovak meg sem moccannak.
A bácsi újra odacsap az ostorral:
– Gyííí!
A lovak megint nem mozdulnak.
A bácsi leszáll a bakról, előremegy a lovakhoz, és észreveszi, hogy közvetlenül a lovak előtt egy óriási szakadék tátong.
Erre visszamászik a bakra és így szól:
– Helyesbítek:
Hóóó!
Bemegy egy székely legény a kocsmába, apjával és elkiáltja magát:
– Ki meri megütni az apámat?!
Néma csend, senki nem jelentkezik, a legény még egyszer elkiáltja magát:
– Na, ki az aki meg meri ütni az apámat?!
Erre odalép egy szekrény nagyságú ember, és durr, az apának egy nagy pofont lekever.
Erre a székely legény:
– Jöjjön innen édesapám, mert itt még agyonverik magát!
