Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt.
Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
– Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
– Várj egy pillanatot!
– válaszolt Szókratész.
– Mielőtt bármit mondanál, szeretném ha megfelelnél három kérdésre.
Ezt hívják a tripla szűrőnek.
Az első szűrő az Igazság.
Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?
– Nem.
– válaszolta az ember.
– Éppenséggel csak hallottam róla, és…
– Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.
Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét:
az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
– Nem, épp ellenkezőleg…
– Szóval – folytatta Szókratész – valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz.
Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van:
a Hasznosság.
Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
– Nem igazán.
– Nos – vonta le a következtetést Szókratész -, ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?
Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben.
És ezért nem jött rá soha, hogy a legjobb barátjával csalja meg őt a felesége.
