Az okos kutya bandukolt a sivatagban, amikor egyszer csak észrevette, hogy egy leopárd rohan felé, amely minden kétséget kizáróan fel akarja őt falni.
Gyorsan elkezdett gondolkodni, mit tehetne.
Észrevette, hogy éppen mellette van néhány csont a földön.
Gyorsan odament és elkezdett egy csontot rágcsálni.
Mikor a leopárd már közel volt, felkiáltott:
– Hú, de finom volt ez a leopárd!
Bárcsak lenne még egy itt valahol a közelben!
A leopárd ezt hallva hirtelen megállt, majd rémülten felmászott a legközelebbi fára.
Ott ezt gondolta magában:
– Hú ez meleg helyzet volt.
Ez a kutya majdnem elkapott.
Igen ám, de volt az egyik közeli fán egy majom, aki látta a történteket.
Gondolta, hogy szerez egy jó pontot a leopárdnál ha elmondja neki az igazságot, hátha azután már nem fogja őt bántani.
A leopárd hallva az igazságot dühösen lemászott a fáról és azt mondta:
– Gyere majom, ülj fel a hátamra és majd meglátod hogy jár az a kutya aki engem lóvá tett!
A kutya észrevette, hogy mi történt és látta a majommal a hátán közeledő leopárdot.
Gyorsan elkezdett gondolkodni, hogy vajon mit tegyen.
Végül leült a csontok mellé, háttal a közelgő leopárdnak, mintha nem vette volna észre, hogy jön.
Amikor már úgy érezte, hogy közel járnak, hirtelen megszólalt:
– Hol a fenébe lehet már az a majom.
A majmokban nem lehet megbízni.
Már legalább fél órája elküldtem, hogy kerítsen nekem még egy leopárdot…
