Az öreg barát dicsekszik a többieknek:
– Képzeljétek!
Eddig olyan feledékeny voltam, hogy a saját nevemre sem
emlékeztem, de találtam egy jó pszichiátert.
Jártam hozzá, és meggyógyultam.
– Hát ez csodálatos!
Én is elmennék hozzá!
Hogy hívják?
– Na… várjál csak.
Na.
Itt van a nyelvemen.
Te, hogy is hívják azt a
növényt, ami lila és tavasszal nyílik?
– Ibolya?
– Igen!
– vágja rá az öreg, majd hátraszól a feleségének:
– Te, Ibolya, hogy is hívják a pszichiátert?














