Egy kis faluban bűncselekmény
történik.
A ügyész első tanúja egy idős
néni, Szabóné.
Az ügyész magabiztosan odalép a
tanúhoz, és megkérdezi:
– Szabó néni, ismer engem?
– Persze, már karon ülő gyerek
korod óta!
De hátrányodra változtál..
Ferdíted a tényeket, manipulálod
az embereket… Még a feleséged is
cs@lod … Miközben azt hiszed, nagy
ember vagy, de egy kukásnak is sokkal
több esze van nálad… Az ügyésznek elakad a szava a néni
válaszától.
Kicsit gondolkodik, aztán a terem másik
végébe mutat:
– Szabó néni, ismeri a védőügyvédet?
– Hát persze.
Őt is
gyerekkora óta.
Borzalmasan rossz
ügyvédnek tartom, aki nem ért az
egyszerű emberek nyelvén, de nem
róható fel neki, mert nem
ő a legélesebb kés a fiókban…
Hogy el ne felejtsem, ő is cs@lja
a feleségét méghozzá három nővel,
az egyik a maga felesége, ügyész úr… A védőügyvéd is majd’ elsüllyed szégyenében.
Erre a bíró szünetet rendel el,
és behívja az irodájába
az ügyészt és az ügyvédet,
és rájuk ripakodik:
– Ha bármelyikük megkérdezi a nénitől,
hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy
börtönben fog megrohadni!
