Egy magyarhoni, egy román és egy székely atyafi együtt utaznak a vonaton egy bombázóval.
A csajszi szellent egy dörgedelmeset, majd feszült csend.
A helyzetet kezelendő a magyarhoni feláll, megigazítja nyakkendőjét és emésztési panaszaira hivatkozva elnézést kér az incidensért.
Néhány perc múlva a bombázó újabb egetrengetőt szellent, a román felugrik, gyomorpanaszaira hivatkozva elnézést kér és elégedett arccal visszaül.
Közben a vonat megáll, a székely atyafi le kell szálljon, szedelőzködik, kimegy, de a kupé ajtóból visszaszól:
– No, ha a fehérnép még egyszer szellentene, hát akkor én voltam.
