Egy riporter egy kis faluba utazik, ahol csupa öreg emberek üldögélnek a házak…
előtt.
Megkérdezi az egyik bácsitól:
– Mondja, kérem, ki a legidősebb ember itt a faluban?
– Itt, kérem, nincsen olyan, pont a múlt héten halt meg.
– feleli a bácsika.
Vicc: Egy asszony együtt van a szeretőjével, mikor hallja…
hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.
– Gyorsan, menj a sarokba!
Kapkodva bekeni a szeretőt babaolajjal és púdert fúj rá.- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok !
– súgta neki – csinálj úgy, mintha szobor lennél.
– Mi ez itt?
– kérdezi a férj, mikor belép a hálószobába.
– Egy új szobor – vágta rá rögtön a feleség.
Kovácsék is vettek egyet a hálószobájukba.
Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet.
A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefeküdtek.
Hajnalban 3 óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.
-Tessék – mondja a szobornak, – egyél valamit.
Én három napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye, és nem kínáltak meg semmivel.
Vicc: Molnár úr a feleségével és az anyósával nyaral Jeruzsálemben…
Egyik nap az anyósa hirtelen belázasodik, és meghal.
Egy temetkezési vállalkozó felajánlja, hogy helyben eltemetik az elhunytat.
– Nem, köszönöm, inkább hazaszállíttatjuk – hárítja el az ajánlatot a férfi.
– De miért?
Nagyon szép ceremóniát tudunk szervezni – próbálkozik a temetkezési vállalkozó.
– Nézze, uram!
Itt most az anyósomról van szó.
2000 éve eltemettek itt egy fiatalembert, aki három nap múlva feltámadt.
Nem akarok kockáztatni !
Vicc: – Nénike, meg tudná nekem mondani, hogy hol főznek itt pálinkát?
– Fiam, látod ott azt a templomot?
– Igen.
– Na, azon kívül mindenhol.
Szülészeten a nővér kérdezi szülés után a kismamát:
– Asszonyom, beengedhetem az apukát?
– Isten ments!
Mindjárt itt a férjem!
– Hogy hal meg a teniszező?
– ???
– Megáll benne az ütő.
A házasság azért van, hogy olyan problémákat oldjunk meg…
amelyek egyébként nem lennének.
Mamutpapa: Gyere Mama…
Mama:
Ne, ma ne…
Másnap:
Ne, fáj a fejem…
Kóvetkező nap:
Ne, most nincs kedvem…
…így haltak ki a mamutok.
Orvos mondja az alkoholistának:
– Ember gond van, nem tudom meghatározni a vércsoportját.
– Miért?
– Elpárolog, mielőtt elemezhetném.
Kovács az állatkertben járt. Hazatérve beszámol a látottakról.
– És kengurut láttál?
-kérdezi az anyósa
– Kenguru?
Az meg micsoda?
– Erszényes állat.
Magyarul fiahordó.
– Nem, kérem.
Én egy fia hordót sem láttam.
-válaszolt Kovács.
– Az anyósom nagyon emlékeztet a kedvenc újságomra.
– Olyan érdekeseket közöl?
– Nem, mindennap megjelenik.
A férj bokszmeccset néz a tévében. A meccs hamar véget ér…
a férfi csalódottan kiált fel:
– Micsoda meccs volt ez!
Csak négy percig tartott!
Erre a feleség beszól a konyhából:
– Most legalább megtudtad, mit érzek én mindig!
– Miből veszi észre az indián, hogy kiszáradt a folyó?
– ???
– Porzik utána a kenu.
A paraszt bácsi igyekszik a Parlamentbe. Biciklijét a falnak támasztja…
Mire az őrök:
– Bácsikám, hát nem gondolja komolyan, hogy csak úgy letámasztja ide a biciklijét?
Hát ide politikusok járnak!
– Politikusok?
Igaza van, akkor jobb lesz, ha lelakatolom.
– Mi a nő matematikai definíciója?
– ???
– Olyan pontok halmaza, amely felállít egy egyenest.
– Jean, altassa el a tehenet.
– Minek, uram?
– Aludt tejet akarok inni.
Mi történt velem? – dünnyögi a műtét után a lassan magához térő beteg.
– Baleset érte, és megoperáltuk.
– Tehát most kórházban vagyok?
– Igen, nagyobbrészt!
– Mi az? Se keze se lába, se feje?
– Törzsvendég.
Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben…
Az öccse vette fel a telefont.
Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért megkérdeztem, hagyhatok-e üzenetet.
Mire ezt felelte:
– Sajnos nem, nincs üzenetrögzítőnk.
Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévö repülőtérre repülést oktatni.
Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára.
Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy Andris javában bicajozik.
Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem:
– János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy azonnal hagyja abba a biciklizést és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit mondtam.
Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött ábrázattal nézett rám.
– Ne haragudj, mama – mondta.
– Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott és felküldött a szobámba.
Két kisfiamat elvittem egy temetésre.
Odaúton igyekeztem őket felkészíteni az eseményre, elmagyaráztam, mi fog történni és hogy szerintünk mi lesz az emberrel a halál után.
A fiúk a szertartás alatt jól viselkedtek.
A sírnál azonban rá kellett jönnöm, hogy mégsem magyaráztam el mindent olyan alaposan, ahogy hittem.
Négy éves fiam hangosan megszólított:
– Mami!
– Tessék – suttogtam.
– Mi van a dobozban?
Hároméves lányom egész nap rosszalkodott.
Amikor végre eljött a lefekvés ideje, határozottan leszögeztem:
– Belebújsz a pizsibe, megmosod a fogad, és aztán olvasok neked egy, de csak egy mesét.
Utána lámpaoltás!
Odabújt hozzám, karját a nyakam köré fonta, és az ő édes kis hangján azt mondta:
– Mami, a vasárnapi iskolában olyan kisfiúkról és kislányokról tanultunk, akiknek nincs anyukájuk meg apukájuk.
Azt hittem, szigorúságom ellenére mégis értékeli, hogy én vagyok neki.
Már kezdtem elérzékenyülni, de suttogva hozzátette:
– Talán lehetnél az ő mamájuk.
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is.
Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
– Kérem, szóljon Jánosnak – mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hu, de finom!
"
Harmadik gyermekem megszületése után nem sokkal sógorom karjára vette a kisbabát, mire a kislányom így figyelmeztette:
– Vigyázz, el ne ejtsd, mert neked kell helyette másikat csinálni!
– Hány szoftveres kell egy kiégett villanykörte kicseréléséhez?
– Egy sem.
Ez hardverprobléma.
--[googlesitekit-end-of-content]-->
