Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt.
Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
– Eltévedtél, kutyus?
– mondtam neki, és beengedtem a nappaliba.
A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt 3-4 órát.
Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott.
Így ment ez még két héten át.
Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel:
“Kedves gazdi!
Az ön kutyája minden nap hozzánk jár aludni.”
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
“Ez a kutya 5 gyerekkel lakik együtt, sohasem tudja magát rendesen kialudni.
Holnap én is eljöhetnék?
A gazda”
Vicc: Az első napon Isten megteremtette a kutyát
És mondá az Úr:
Ülj egész nap házad ajtaja előtt és morogj meg mindenkit, aki elhalad vagy bejön.
Húsz évnyi életet adok neked.Húsz év?
– kérdezte a kutya.
Az túl sok morgás.
Adj nekem csak tíz évnyi életet, a másik tízet visszaadom Neked.
És beleegyeze az Úr.
Második napon Isten megteremtette a majmot.
És mondá:
Szórakoztasd az embereket, majomkodj és nevettesd meg őket.
Ehhez húsz évnyi élettartamot adok neked.
Húsz év ehhez túl sok – mondta a majom.
Én nem majomkodnék annyit.
A kutya visszaadott Neked tíz évet, én is ezt teszem.
És ebbe is beleegyeze az Úr.
Harmadik napon Isten megteremtette a szarvasmarhát.
És mondá:
járj ki a földekre a gazdáddal nap mint nap, izzadj a Nap heve alatt, fialj borjakat, és adj tejet a gazdádnak.
Hatvan évnyi élettartamot adok neked mindehhez.
Azt mondja a marha:
Ez meglehetősen kemény sors hatvan éven keresztül.
Inkább vállalnék csak húszat és visszaadnék Neked negyvenet.
És lőn:
ebbe is beleegyezé az Úr.
Negyedik napon Isten megteremtette az embert.
És mondá:
Egyél, aludj, játssz és élvezd az életet.
Minderre húsz évet adok neked.
Azt mondja az ember:
Mi?
Csak húsz év?
Ha lehet, kérem még azt a negyvenet, amit a szarvasmarha adott vissza Neked, meg azt a tízet, amit a majom és azt a tízet is, amit a kutya utasított vissza.
Legyen!
– mondá az Úr.
Hát így esett, hogy életed első húsz évében eszel, alszol és játszol, a következő negyven évben izzadsz a nap alatt és gürcölsz, hogy eltartsd a családod, a következő tíz évben majomkodsz, hogy szórakoztasd az unokáidat és az utolsó tíz évben csak üldögélsz a kapu előtt és megmorogsz mindenkit, aki a közeledbe jön.
