Feri fantasztikus hangulatban ébred vasárnap reggel.
Elhúzza a hálószoba függönyét, és lelkesen kikiált a konyhába:
– Kicsim, zseniális hírem van!
Ma végre minden feltétel adott, tökéletes az időzítés!
– Mire, szívem?
– kérdezi a felesége kávékavarás közben.
– Hát a nagy eseményre!
Nézz ki az ablakon:
verőfényes napsütés, madárcsicsergés, lágy szellő… Egyszerűen csodálatos, gyönyörű egy nap!
– �-rülök, hogy ennyire lázba hoz a jó idő, de miért vagy ettől így feldobva?
– Mert múlt héten a veszekedésnél azt kiabáltad, hogy:
„Majd egy szép napon fogom magam, elválok, és itt hagylak a fenébe!
” Na, szerintem a mai az a nap.
2.
Statisztikai ellenőrzés az aranylakodalmon
Az aranylakodalmát ünnepli az idős házaspár.
Ülnek a kertben a lugas alatt, isszák a délutáni teájukat, teljes a békesség.
Hirtelen az idős hölgy feláll, és egy akkora maflást kever le a férjének, hogy az lefordul a kerti székről.
– Mi ütött beléd, anyukám?!
Ezt mégis miért kaptam?
– kérdezi a döbbent öreg, miközben az állkapcsát tapogatja.
– Mert ahogy itt ültem, belegondoltam, hogy miattad az elmúlt 50 évben egyetlen normális, felejthetetlen éjszakám sem volt!
Az öreg nagy nehezen feltápászkodik, leporolja magát, majd szó nélkül visszaül.
Súlyos csend telepszik a kertre.
Nem telik el öt perc, a tata hirtelen felpattan, és egy lendületes mozdulattal úgy meglöki a mamát, hogy az átrepül a sövényen, egyenesen a rózsabokor közepébe.
– Megőrültél, te vénember?!
Hát ezt meg miért csináltad?!
– visítja a feleség a levelek közül.
– Csak eszembe jutott valami… Te honnan a büdös fenéből tudod egyáltalán, hogy milyen a jó?!
