Jean és az ura kinn vannak a lóversenyen.
– Jean, nem látom azt a lovat, amire rátettem az egész vagyonomat.
Jean:
– Nem is láthatja uram.
– Miért, Jean?
– Mert még a rajt előtt megdöglött.
Vicc: – Tud maga vezetni Jean?
– Igen uram.
– Akkor vezesse fel a padlásra a villanyt.
Vicc: – Jean, ez a vonat Hatvan felé megy?
– Nem, Uram, csak egyfelé.
Vicc: – Uram fordítva ül a lovon!
– Nem baj, hamarosan úgy is visszafele jövök.
– Jean, eressze le az órámat az ablakon!
– Minek uram?
– Mert fel akarom húzni.
– Jean, legyen szíves, döntse meg egy kicsit az asztalt!
– Miért, uram?
– Dőlt betűvel szeretnék írni.
– Jean, ki jár el ebből a házból?
– Eljár az idő, uram.
Az idős, nagyothalló gróf késő este érkezik haza. A komornyik halkan megkérdezi:
– Na, mi van, te vén majom?
Már megint a kocsmában voltál és vedeltél?
– Nem, Jean.
A városban voltam, és hallókészüléket vásároltam.
– Jean, berúgta a motort?
– Igen uram, ott fekszik az árokban.
– Jean, kiből van elege az embereknek?
– Önből, uram.
– Jean, fejje meg a disznót.
– Minek, uram?
– Hogy disznósajtot csinálhassunk.
– Jean! Ajon be nekem folyékony nitrogént, intravénásan!
– De miért, uram?
– Mert hidegvérű akarok lenni.
Jean, miért van az a nyitott könyv az ablakban?
Mert betűz a nap!
– Jean, mi volt az a csattanó hang a konyhában?
– A tojások kicsattantak az egészségtől, uram.
Jean, ma egy zenész barátom jön hozzám vacsorára.
– Rendben uram, akkor cintányéron tálalok.
--[googlesitekit-end-of-content]-->
