– Jean vidítsa fel a macskát!
– Igenis Uram!
Jean kiviszi a macskát megfogja a farkát, és elkezdi pörgetni a feje fölött.
A nagy nyávogásra kijön a gazda.
– Nem azt kértem, hogy pörgesse a feje fölött a
macskát, hanem azt hogy, vidítsa fel!
!
!
!
!
– Tudom uram, de hogy fog örülni ha elengedem!
Vicc: – Kirándulni megyünk, Jean, készítsen elő egy ruhafogast!
– Minek, uram?
– Hogy fogassal mehessünk a Szabadság hegyre.
Vicc: – Jean, hozza ide a zongorát!
– Miért uram?
– Rajta hagytam a szemüvegem.
Vicc: – Jean kérem meggyújtana még egy szál cigarettát?
– Dehát uram, ez már a kilencedik Symphoniája!
Jean, ma este a kastély keleti szárnyában tálalja a vacsorát!
– Miért, uram?
– Mert azt mondta a fogorvosom, hogy pár napig a másik oldalon egyek.
Jean, vegye elő az orgonaszínű ingemet!
– De uram, a szekrényben csak fehér színű ingek vannak.
– Na és, fehér színű orgona nincsen?
– Jean! Ma elfelejtette megöntözni a kertben a rózsáimat!
– De uram, hiszen esik az eső!
– Na és?
Nincs esernyője?
– Jean, kóstolja meg ezt a konyakot! Mit talál benne furcsának?
– Azt, hogy megkínált vele uram!
Az idős gróf késő este érkezik haza. A komornyik megkérdezi:
-Na, mi van, te vén piszok?
Már megint a kocsmában voltál és vedeltél?
-Nem, Johann.
A városban voltam, és hallókészüléket vettem.
– Jean, – kérdezi az úr dühösen – most maga a hülye vagy én?
– Uram, Ön nem áll olyan ember hírében, aki idiótákat alkalmazna…
