Kohn bácsit behívatja a párttitkár.
– Kohn elvtárs, panasz van maga ellen.
Klerikális befolyás alá került párttag létére mindennap keresztet vet.
– Én, párttitkár elvtárs?
Hiszen nem is tudom, hogy kell keresztet vetni!
– Ne tagadja, Kohn elvtárs!
Látták, hogy minden reggel, amikor kijön otthon a kapun, keresztet vet.
– Ja, most már értem!
De nem keresztet vetek.
Minden reggel, amikor kilépek a kapun, a fejemhez kapok:
“Észnél légy, Kohn!
” Aztán a sliccemhez nyúlok, hogy begomboltam-e, aztán megérintem a zakóm bal zsebét, jobb zsebét.
Fej, slicc, szemüveg, párttagsági könyv rendben.
