– Miért sírsz, kisfiam?
– kérdi a szomszéd néni Mórickát.
– Mert apa verést ígért az ikertestvéremnek!
– Ilyen jószívű testvér vagy?
Ennyire sajnálod?
– Dehogy!
Csak apa sosem tud minket megkülönböztetni.
Vicc: Móricka meséli otthon:
– Anya, ma a buszon találkoztam István királlyal.
– Hát az meg hogy lehet?
– Ültem a buszon és erre megszólalt egy férfi:
Szevasz, István, 1000 éve nem láttalak.
Vicc: Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti Dalból felelteti…
rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá:
"Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!
"
– Rendben van Ádámka, ötös.
A második Pistike.
Ő is kimegy, és felrajzol sok dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
"Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak."
– Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon megszólal:
– Na, de Móriczka, mit keres Rákosi evtárs a táblán?
– Ő a sehonnai bitang ember!
Vicc: A tanító néni a családról és az otthoni életről kérdezgeti az elsősöket.
– Elmondanád nekem, Móricka, hogy apukád és anyukád esténként mivel tölti el az idejét?
Móricka félszegen válaszol:
– Én pontosan tudom, a tanító néni is szerintem tudja, de nem korai még ilyen dolgokról az elsősöket kérdezgetni?
Móricka panaszkodik anyukájának, hogy milyen nehéz nevet adott a testvérének.
Azt mondja neki az anyuka:
– Hát, akkor becézheted!
Az asszony el megy levest főzni, s mire visszajön:
– Móricka, és kishúga játszik, de nem akárhogy:
– Móricka kezében egy alkoholos filc, s hatalmas nagy C betűket rajzol kishúgára.
Erre az anyuka:
– Móricka, te mit csinálsz?
– Hát becézem a kishúgom!
A földrajztanár felszólítja Mórickát:
– Definiáld nekem a szél fogalmát!
– A szél olyan levegő, amelyiknek sürgős dolga van.
Megkérdezi Móricka apukáját:
– Apa!
Engem is a gólya hozott?
Igen kisfiam!
– És anya szép volt?
– Igen kislányom!
– Akkor miért a gólyát ba**tad meg?
Móricka verset mond a suliban, de nagyon
halkan szaval.
Rászól a tanárnő:
– Móricka, hangosabban!
De Móricka még mindig halkan szaval.
– édes fiam, úgy beszélj, mintha Józsihoz
szólnál át a szomszédba!
– Józsi, a k*rva anyád, hozd vissza a focimat,
mert tökön rúglak!
– üvölti Móricka.
– Apu, adj légyszi egy százast! – kéri édesapját.
– Minek fiam?
– A sarkon áll egy bácsi, neki kellene.
– Látod, Móricka, ez szép tőled.
Biztos koldulásból él a szegény öreg.
– Hát nem éppen.
Fagylaltot árul.
– Gyerekek, ki tud mondani igazi hősöket? Aki jót mond, az kap egy csokit!…
mondja a tanító néni a diákoknak.
Móricka jelentkezik:
– Kinizsi Pál.
– Jól van Móricka!
Tessék a csoki!
Móricka visszamegy a csokival a helyére.
Kiveszi a padból egy fényképet, és halkan azt mondja:
– Ne haragudj Batman, de az üzlet az üzlet!
