Technikai világ avagy, miért is tartunk itt?
Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette.
Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi.
A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember.
Megkérdezi a pásztort:
– Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?
A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:
– Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képeit a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja:
– Pontosan 87 juha van itt a környéken.
– Igaza van.
– válaszolja a pásztor.
– Válasszon ki egy juhot magának.
A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába.
A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik,aztán megszólal:
– Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint.
A pásztor erre azt mondja:
– Maga tanácsadó.
– Honnan jött rá?
– kérdezi az.
– Nem volt nehéz.
– feleli a pásztor – Először is:
idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna.
Másodszor:
egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam.
Harmadszor:
fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom.
Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!
