Zsuzsa férje, Lajos néhány napig kómában fekszik.
Hűséges neje mellette virraszt.
Egyik éjjel Lajos magához tér és int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.
– Drága Zsuzsa, te mindig kitartóan mellettem voltál, akkor is, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csődbe ment, amikor meglőttek, amikor elvették a házunkat, amikor az egészségem kezdett odalenni.
Te mindig velem voltál és mellettem álltál.
Tudod, mit gondolok?
– Mit, kedvesem?
– kérdi a hű nej.
– Azt gondolom, hogy kurvára nem hozol szerencsét!
