Egy skót életbiztosítást köt és rövid időn belül vízbe fullad…
A temetésen egy szomszéd lép oda az özvegyhez:
– Milyen szerencse, hogy a megboldogult ilyen előrelátó ember volt.
Pedig se írni, se olvasni nem tudott…
Mire az özvegy:
– És hála Istennek úszni sem…
Színházi történet. Légy jó mindhalálig eredeti szöveg:
(igazgató a gyereknek):
– Neve?
– Nyilas Mihály.
– Apja foglalkozása?
– Ács.
– Hm.
Az szép foglalkozás.
De itt az egyik színész jól elrontotta:
– Neve?
– Ács Mihály.
– Apja foglalkozása?
– Nyilas.
– Hm.
Az szép foglalkozás.
Mondani sem kell, röhögött az egész közönség, a színészek meg újrakezdték a jelenetet.
Egy kórházban megdöbbentő szabályszerűséggel következtek be halálesetek…
Minden szombat délelőtt, pontosan 11 órakor, a 6-os kórterem 2-es ágyán fekvő beteg meghalt, függetlenül attól, hogy milyen állapotban volt.
A nővérek és orvosok értetlenül álltak az eset előtt, és mindenki valamilyen természetfeletti erőre gondolt.
A kórház vezetése szükségesnek látta, hogy egy nemzetközi kutatócsoportot vonjanak be a halálesetek kivizsgálására.
A csoport a következő szombaton meg is érkezett, hozzáfogtak a helyszín tüzetes átvizsgálásához.
A kórház egész személyzete izgatottan ácsorgott a folyosón, volt aki keresztet vetett, volt aki a Bibliát szorongatta.
A betegszobában lázas kutatás folyt, amikor elérkezett a délelőtt 11 óra…
Ekkor bejött a takarítónő, kihúzta a 2-es ágy melletti konnektorból a lélegeztető gép dugóját és bedugta a porszívót.
1940, Németország. A parancsnok szemlét tart a felsorakozott katonák előtt…
Mindenki előveszi a nemi szervét, a parancsnok nagyot csap rá:
– Fájt?
– Nem fájt!
– Miért nem fájt?
– Mert Hitler katonája vagyok!
– kell mondani kötelezően.
Úgy a huszadiknál:
– Fájt?
– Nem fájt!
– Miért nem fájt?
– Mert ez a mögöttem állóé!
Azért dolgozunk, hogy öregségünkre legyen miből visszaállítani az…
egészségünket, ami a munkában ment tönkre.
A szőke csajszi jogsit akar letenni.
Beszáll az autóba, csodálkozva bámul, és ezt mondja:
– Hm.
Itt 3 pedál van és csak 2 lábam!
!
!
Aznap hagyott ott a barátnőm, így nem mondható el rólam…
hogy kimondottam boldog voltam.
Éppen a sebeimet nyalogattam otthon, amikor úgy este hat körül csengett a telefon.
Na.
gondoltam, mégsem eszik olyan forrón a kását, és nagy boldogan felvettem.
Ám hálátlan (ex)barátnőm helyett egy nem túlzottan szimpatikus férfihang szólt bele:
– Halló, beszélhetnék kérem, a főnökkel?
Valami azt súgta nekem, hogy téves lesz ez.
De az ember hiúságának ugye hízeleg, ha a valóságosnál nagyobb hatalmúnak nézik…
– Tessék, miben segíthetek?
– kérdeztem legmegnyerőbb modoromban, ami tekintve a körülményeket, nem volt egyszerű dolog.
– Délben vittem Önökhöz egy piros Fordot szervizre, érdeklődnék, elkészült-e.
Aha, gondoltam, menő a csávó.
Ha már én nem vagyok jó hangulatban, akkor minek keserítsem el azzal, hogy rossz számot hívott?
– Nem sajnos, a fényezők csak holnapra vállalták.
A vonal túlsó végén kicsit meglepett csend volt.
Majd:
– Már megbocsásson, de én egy szimpla olajcserére vittem be.
Azért miért kell fényezni?
Az az autó vadiúj.
– Persze, az olajcsere miatt nem kellene, csak amikor a motort akartuk kivenni, az leszakadt, és kicsit megkarcolta a karosszériát.
Ez valamiért rosszul esett neki.
– Kivették a motort?!
– Persze, csak azután bejött a rendőrség, és az új inasunk megijedt, elszaladt és így esett meg ez a kis malőr.
– Maguk új inassal csináltatták az autómat?
Meg mit keresett ott a rendőrség?
Aha, kezd már puhulni – gondoltam.
Egy kicsit vegyünk vissza, mert a végén bedühödik.
– Állandóan molesztálnak, kábítószert keresnek.
De sosem találnak, jól el tudjuk ám mi rejteni.
Csak hát ki kell szedni hozzá a motort.
Nem lett volna ám semmi baj, csak ez a bolond inas azt hitte, vissza akarják vinni a nevelőtisztjéhez…
Erre kicsit ideges lett:
– Azt akarja mondani, hogy börtöntöltelékek bütykölték az autómat, hogy kábítószert csempésszenek vele?
Hát én mindjárt hívom a rendőrséget!
– Ugyan már, csak nem akar balhét?
– Azt nem, de a kocsimat azt mielőbb, sértetlenül!
– üvöltötte, bár a hangjában azért volt egy kis bizonytalanság.
– Nézze, sajnálom a dolgot – mondtam békítőleg – Azt megígérem, hogy hamar rendbehozzuk a járgányt, teljesen ingyen.
Van most egy ügyes kezű lakatosom, őt megkérem, hogy az éjszaka hozza rendbe.
Úgysincs más dolga, csak hétfőn lesz a tárgyalása.
– Öööö, annyira nem sürgős.
Nem szeretném az úriembert terhelni, biztos nehéz tárgyalása lesz…
Már nem volt olyan aggresszív, gondoltam, akkor fejezzük most már be.
– Nos, akkor szerintem abban maradhatunk, hogy én az éjszaka kilakatoltatom, aztán Baltás Joe majd rábeszéli a fényezőket a munkára.
Az esküdtekre is mindig jó hatással van a fickó.
Aztán, hajnalban akár át is veheti a gépet.
– Azt hiszem… annyira nem sürgős – mondta kicsit tétovázva.
Na, most megkapod – gondoltam kárörvendve.
Ne csak nekem legyen szar napom…
– Esetleg Baltás elvigye a címére?
– Nem, azt nem kérem – mondta gyorsan.
– Inkább elmegyek érte.
– Jó – mondtam.
– Szerintem olyan hajnal 3 körül ideális lenne.
Ott lakom a szerviz mellett.
Ha lehet, egyedül jöjjön, és a hátsó bejáratnál dörömböljön az ajtón, mert ez a Baltás süket egy kicsit.
– Jó, ott leszek – mondta kicsit remegő hangon, és letette.
Azóta is azt találgatom, vajon azóta elment-e a kocsijáért, vagy inkább átoperáltatta-e az arcát, és új életet kezdett-e a pápuák között…
Éva egy nap nagyon unatkozott a Paradicsomban. Odament Istenhez és így szólt:
– Nagyon szép itt minden, de így egyedül nagyon unatkozom.
Kérlek, találj ki valamit!
Erre Isten imigyen szóla:
– Nos, Éva, akkor csinálok neked egy férfit.
– Férfi?
Az micsoda?
– A férfi egy érdekes lény, nagyon sok hibával.
Hazudik, csal, öntelt, szóval igencsak meg fogja nehezíteni az életedet.
Viszont nagyobb, erősebb, gyorsabb nálad.
Szeret vadászni és mindenféle állatokat legyilkolni.
Meg fog védeni mások támadásaitól és kielégíti a vágyaidat.
Emellett mindenféle gyerekes dolgai lesznek, hülye bőrgolyókat fog rugdalni.
Nem túl okos, szóval szüksége lesz a segítségedre.
– Ez jól hangzik – mondta Éva.
– És mit kell tennem mindezért?
– Mint mondtam, nagyon büszke és arrogáns.
Szóval, azt kell neki mondanod, hogy őt teremtettem először.
Legyen ez a kettőnk titka.
Tudod, mint két barátnő között…
"Azért nem fizettem a villamoson a motorkerékpárom szállításáért…
mert az nem csomag.
Melegebb éghajlatra meg azért küldtem a jegyellenőrt, mert tizenöt megállón keresztül nem tágított mellőlem és rágta a fülem.
Bármely motorbiciklis kerülhet ilyen helyzetbe, ha épp elfogyott a benzinje.
Aztán meg a villamoson a motorkerékpárt is leállítottam.
Ez a javamra írandó."
A féltékeny feleség egy cetlit talál a férje zakójában, rajta egy telefonszám…
Felveszi a telefont, beüti a számot, majd amikor felveszik, köszönés és bemutatkozás nélkül belevisít:
– Mindent tudok, te cafka !
Mire a válasz a kagylóból:
– Az rendben van kezit csókolom, de akkor miért tetszett a tudakozót hívni ?
Az újdonsült autótulajdonos mérgesen ront be a kocsi előző gazdájához:
– Amikor a kocsira alkudoztunk, Ön azt mondta, egyik ámulatból a másikba fogok esni!
És most tessék, be sem indul a járgány!
– Na látja, ez az első…
Egy család új hűtőszekrényt vett. A régit kitették a ház elé, és ráírták…
"Akinek kell, elviheti."
A kiselejtezett hűtő még három nap múlva is ott állt, senki rá sem nézett.
A házigazda gondolt egyet, és kicserélte rajta a feliratot:
"Eladó 10.000 Ft-ért."
Még aznap éjjel ellopták.
Egy betörőcsapat tévedésből betör az ügyvédek klubjába…
és kirabolnak pár ügyvédet.
Később megállnak egy sötét sikátorban, hogy elszámoljanak a zsákmánnyal:
– Úgy néz ki, 25 dollárt tudunk elosztani.
– Ugye mondtam – mondja a főnök – hogy vigyázzatok az ügyvédekkel.
Mikor betörtünk, még 100 dollárunk volt.
A szőke nő bemegy egy hotelba és szobát foglal. Így szól:
– Jó napot kívánok!
Egy szobát szeretnék…
Recepciós:
– Milyen névre?
– Kovácsra, "y" nélkül…
– Asszonyom!
A Kovácsban nincs is ipszilon…
Szőke:
– Hát nem ezt mondom én is?
Focimeccsen egy nő állandóan bekiabál:
– Hülye bíró!
Te féleszű barom!
Hogy szakadt volna a fejed az anyádba!
Az egyik néző, akit már nagyon idegesít, beszól neki:
– Hagyja már azt a szegény bírót, nem csinált az semmi rosszat!
Mire a nő:
– Ne mondja már!
Elvégre mégiscsak az én férjem, nem a magáé!
