Viccet mesélnek egy társaságban.
A vicc így szól:
"Az öreg ember haldoklik.
Magához rendeli három fiát, hogy végrendelkezzen.
– Legnagyobb fiam!
Tiéd lesz ez a tízhektáros birtok.
Elég ügyes vagy ahhoz, hogy ezen gazdálkodj és megélj belőle.
– Középső fiam!
Tiéd lesz ez a ház.
Ügyeskezű vagy, berendezhetsz itt egy műhelyt és megélhetsz a feleségeddel.
Sajnos az öreg ember legkisebb fia nem igazán jól sikerült, úgy is mondhatnánk, hogy tök hülye.
Mit hagyjon erre a szerencsétlenre?
Nézelődik az öreg a szobában, míg végül a szekrény tetejére pillant:
– Legkisebb fiam.
Nem tudok mást rád hagyni, úgyhogy legyen a tiéd a szekrény tetején levő snóblvájszli…"
Itt a viccmesélő abbahagyta.
Rövid csend után megszólal valaki a társaságból:
– És mi az a snóblvájszli?
– Na látod, a legkisebb is ezt kérdezte!
Kohn elpanaszolja a rabbinak, hogy döglenek a libái.
– Mivel eteted őket?
– Szemes kukoricával.
– Az a baj.
Etesd ezután darával!
Kohn egy hét múlva ismét panaszkodik, hogy még mindig döglenek a libái, pedig darával eteti őket.
– Mert szamár vagy!
.
– mondja a rabbi.
– zabbal etesd őket!
Pár nap múlva Kohn megint siránkozik, hogy hiába eteti zabbal a libáit, mégis pusztulnak.
– Ostoba fajankó vagy, miért nem árpával eteted őket?!
Másnap megint megy Kohn:
– Rabelében, hiába próbálkoztam az árpával, megdöglött az utolsó libám is!
– Most már egy libád sincs?
– Egyetlen egy se.
– Kár.
Pedig még annyi jó ötletem lett volna…
– Ki az abszolút sovány?
– ???
– Aki befér a plakát meg a fal közé!
– Miért nem végezte el Kukorica János a 8 általánost?
– Mert lemorzsolódott.
– DE uram ez nem az a lyuk ahova a hőmérőt kell dugni!
– Na de asszonyom ez nem is hőmérő!
Apuka sétál a kisfiával egy kastély romjainál. Mindenütt ledőlt falak…
ledőlt oszlopok, elgurult kövek.
A kisfiú odafordul az apjához és megkérdezi:
– Ugye itt tanult anya vezetni?
– Lujzika! Maga javította ki az "e" betűt "a" betűre?
– Igen főnök.
Mert mi értelme van annak, hogy "feszmérő"?
– Mit visz a szőke nő egy lakatlan szigetre?
– ???
– Lakatot.
Vagány csávó megy a barátnőjével az utcán éjszaka. A lány meglát egy üzletet…
ahol bundákat árulnak.
– Jaj, de szép bundák!
Úgy szeretnék egyet!
A fickó fog egy téglát, és betöri a kirakatot.
Kiveszi a kabátot és odaadja a lánynak.
Mennek tovább, majd egy Mercedes-kereskedés előtt a barátnő újra megszólal:
– Jaj, de szép autók.
Majd meghalok egy ilyenért!
Vegyél nekem egyet!
Erre a fickó:
– Na, vegyél már vissza!
Mit gondolsz, lopom én a téglát?
Zöld erdőben jártam,
Objektumot láttam,
Meg akart locsolni,
Kérem kapcsolja ki!
Egy boltos magyaráz a fiatal inasának:
– Fiam, az ember nem azzal csinál üzletet, amit a vevő venni akar, hanem azzal, amit azon kívül elad neki.
Rögtön megmutatom a következő vevőnél.
Bejön egy nő:
– Jó napot!
Egy speciális függönymosószert kérnék.
– Parancsoljon.
És itt van hozzá egy flakon üvegtisztító.
– Minek az üvegtisztító?
– Ha már a függönyök tiszták, akkor az ablakoknak is ragyogniuk kell!
– Teljesen igaza van, köszönöm szépen!
A boltos az inasához:
– Na látod, így kell ezt csinálni, most te jössz.
Bejön egy nő:
– Jó napot!
Egy doboz tampont kérek.
Az inas kirakja a tampont az asztalra, és mellé rak egy flakon üvegtisztítót.
– Elnézést, én nem kértem üvegtisztítót!
Minek az?
– Kedves hölgyem!
Most úgysem tud dugni, legalább van ideje ablakot pucolni…
– Doktor úr! Az utóbbi időben egyre több gondot okoz a kopaszodásom…
Tudna nekem ebben segíteni?
– Természetesen.
Van itt a sarkon egy remek parókabolt, ott kedvére válogathat…
Arisztid a vadászélményeit meséli:
– A tigris rohan felém, úgy 500 méterre van tőlem amikor felemelem a puskám – de még várok, hogy közelebb kerüljön.
– 100 méternél újból felemelem a puskám, de még mindig közelebb engedem.
– Úgy 50 méterre lehetett tőlem, amikor lőni akartam, de a puskám csütörtököt mondott… Khm… Uraim… én beszartam!
– Hát igen, ilyenkor az előfordul, – mondják többen.
– Nem akkor… most!
– Jean! Kérem, hozza be a kardomat!
– Minek, uram?
– Élen szeretnék járni.
Azt mondja a strandon a feleség a férjének:
– Képzeld drágám, az előbb majdnem belefulladtam a medencébe!
Az úszómester mentett ki.
– Tudom, az előbb volt itt bocsánatot kérni…
