A földrengést ma sem lehet pontosan előre megmondani, de sok mindent meg lehet róla érteni. Van különbség aközött is, hogy mekkora energiát szabadít fel egy rengés, és aközött, hogy egy adott helyen mit éreznek belőle az emberek. Ez a két fogalom a magnitúdó és az intenzitás.
A szeizmológia magyarul földrengéstudomány. A geofizikának az az ága, amely a földrengésekkel, azok regisztrálásával és a Föld belső szerkezetének vizsgálatával foglalkozik. A szeizmográf földrengésjelző műszer: a talajelmozdulás nagyságát rögzíti az idő függvényében. Régebben papírszalagra írták a jeleket, ma ezt szinte teljesen felváltotta a digitális rögzítés és a számítógépes feldolgozás.
Mi okozza a rengéseket?
A földrengések legnagyobb része törési felületek mentén elmozduló kőzetblokkok miatt keletkezik. A törésvonalak ezeknek a felszíni nyomai; közülük az egyik legismertebb a kaliforniai Szent András törés. A rengéseknek csak egy sokkal kisebb része kapcsolódik vulkánkitörésekhez vagy föld alatti üregek beomlásához.
Amikor egy rengést leírnak, két adatot gyakran összekevernek. Az intenzitás azt mutatja meg, hogy egy adott helyen milyen hatása van az emberekre és az emberi építményekre. A magnitúdó ezzel szemben azt fejezi ki, mennyi energia szabadult fel a rengés során. Az intenzitást ma leggyakrabban a 12 fokozatú EMS-skálán adják meg, és az épületek sérülésére az V-nél nagyobb fokozattól lehet számítani. A magnitúdót a Richter-skála írja le; ha egy rengés magnitúdója egy egységgel nagyobb, az körülbelül 30-szor nagyobb energiát jelent.
A földrengésnél a hely is sokat számít. A hipocentrum a kipattanási hely, amely néhány kilométertől egészen 700 kilométer mélységig is lehet. Az epicentrum ennek a földfelszíni megfelelője, közvetlenül a hipocentrum fölött; a károk általában itt a legnagyobbak. A nagyobb rengéseket utórengések követhetik, vagyis kisebb magnitúdójú rengések, amelyek száma akár több száz vagy ezer is lehet. Ezek a már megrongált épületekben további gondot okozhatnak.
Mit kell tenni rengés közben?
Rengés alatt a legbiztosabb, ha nem hagyja el az épületet, és be sem próbál menni. A sérülések nagy része ilyenkor történik, például ledőlő kémények, lehulló vakolat vagy üvegcserepek miatt. Bent maradva távol kell kerülni az ablakoktól, üvegektől, könyvespolcoktól és minden olyan tárgytól, amely leesve sérülést okozhat. Ha lehet, asztal alatt vagy ajtókeretben érdemes menedéket keresni.
Ha valaki a szabadban van, az építményektől, fáktól és elektromos vezetékektől kell minél messzebb kerülni. A rengés után el kell zárni a gáz- és elektromos készülékeket, és készülni kell az esetleges utórengésekre. Az erősen megsérült épületeket minél hamarabb el kell hagyni.
Előre tudható-e, és mennyire kell ettől tartani?
Pontos előrejelzés jelenleg nincs. Szerte a világon sok kutató dolgozik rajta, de áttörés eddig nem történt, és egyre valószínűbbnek látszik, hogy ez a közeljövőben sem oldódik meg teljesen. Ennek egyik oka, hogy a kőzetblokkok mozgásának számításához nagyon pontosan ismerni kellene a mélyben uralkodó kőzetfeszültségeket, ezek azonban megfelelő pontossággal főként csak a felszínen mérhetők. Ma legfeljebb azt lehet megbecsülni, hogy egy adott időszakban mekkora valószínűséggel pattanhat ki egy bizonyos méretű rengés a vizsgált területen.
Magyarország nem tartozik a kiemelkedően földrengésveszélyes területek közé, de erős rengések időnként nálunk is előfordulnak. A legerősebb hazai esemény Komáromban történt 1763. június 28-án; epicentrális intenzitása IX, magnitúdója körülbelül 6,3 volt, a város egyharmada elpusztult, és 63 halálos áldozatot követelt. Az utóbbi száz év jelentősebb magyarországi rengései között Kecskemét, Eger, Dunaharaszti, Berhida és Oroszlány neve szerepel, a gyakrabban észlelt körzetek között pedig Berhida, Dunaharaszti, Eger, Kecskemét, Komárom és Várpalota környéke is ott van.
A Földön a legnagyobb rengések magnitúdója már 9 fölé is ment: a legerősebb ismert földrengés 1960-ban Chilében történt, 9,5-ös magnitúdóval. Mégsem mindig a legnagyobb rengés okozza a legtöbb áldozatot. Emberéletben a legnagyobb kár valószínűleg az 1556-os kínai rengéshez köthető, amelynél a becsült áldozatszám elérte a 830 ezret. A rengések száma közben nem nőtt; inkább az változott, hogy ma jóval több hír jut el hozzánk a távoli eseményekről, mint korábban.
Ha valaki gyakran él meg földmozgást, vagy bizonytalan abban, hogy egy erősebb rengés után biztonságos-e még az otthona, érdemes szakemberrel beszélnie.
