1992 egyik esős péntek estéjén már csak egyetlen példány maradt a hétvége legkeresettebb akciófilmjéből. A videótéka előtt kígyózó sorban álló Fekete család még nem sejtette, hogy a kazettánál sokkal fontosabb dologról kell majd dönteniük.
Nosztalgikus, fiktív történet – a szereplők és az események kitaláltak.
A péntek, amely már hétfőn elkezdődött
A Fekete családban azon a héten minden vacsoránál szóba került a film. A tizennégy éves Gábor az osztálytársaitól hallotta, hogy a Kommandóban Arnold Schwarzenegger egymaga intéz el egy egész hadsereget. A tizennyolc éves nővére, Éva viszont kijelentette, hogy ő már kinőtt az efféle lövöldözésből, és inkább a Dirty Dancinget nézné meg újra. Az apjuk, Lajos, egyikhez sem ragaszkodott különösebben, de azt szerette volna, ha legalább egyszer együtt ülnek le a televízió elé, nem pedig mindenki becsukja maga mögött az ajtót.
A videómagnó alig három hónapja került hozzájuk. Használt Orion készülék volt, tetején egy karcolással, a távirányítójának elemtartóját pedig szigetelőszalag fogta össze. Lajos egy műhelybeli kollégájától vette részletre, és olyan óvatosan kezelte, mintha üvegből készült volna. Minden kölcsönzés előtt letörölte a készülék tetejét, lejátszás után pedig háromszor is ellenőrizte, hogy visszacsévélte-e a kazettát.
Péntekre megállapodtak: Lajos munka után találkozik a gyerekekkel a lakótelepi videótéka előtt, és kiveszik a Kommandót. Az anyjuk, Márta nem tartott velük. Délutános volt a közértben, de indulás előtt még odaszólt Gábornak, hogy ne civakodjanak, és hozzanak neki egy mákos patkót a pékségből, ha marad.
Neonfény, esernyők és üres tokok
Fél hatkor már tizenöten álltak a téka előtt. Az üzlet egy korábbi cipőjavító helyén nyílt, keskeny kirakatában kifakult filmplakátok lógtak, a bejárat fölötti rózsaszín neoncső pedig időnként kialudt, majd sercegve újra felvillant. A járdán összegyűlt esővízben megnyúltak a fények. Az emberek behúzott nyakkal toporogtak, egyik kezükben esernyőt, a másikban műanyag kölcsönzőtokot szorongatva.
A sor lassan haladt, mert odabent mindenki hosszasan válogatott. Aki végre kijött, azt a többiek szemérmetlenül végigmérték: vajon milyen kazettát vitt el? Egy bajuszos férfi két Bud Spencer-filmmel távozott, mögötte egy fiatal pár a Kék lagúna tokját rejtegette egy szatyorban. Gábor minden ajtónyitásnál lábujjhegyre állt, hátha meglátja a pult mögötti polcot.
Éva egy idő után panaszkodni kezdett, hogy átázott a cipője. Aznap este a barátnőjénél lett volna magnókazetta-másolás, és már így is késésben volt. Azt mondta, az egész sorban állás értelmetlen, hiszen a filmet bizonyára elvitte valaki. Gábor erre azzal vágott vissza, hogy Évának úgyis csak a frizurája meg a zenéi fontosak. Lajos először hallgatott, aztán rájuk szólt, de a hangjából inkább fáradtság érződött, mint szigor.
Egyetlen piros matrica a pulton
Mire bejutottak, odakint már sötét volt. A videótékában meleg és nedves kabátszag fogadta őket. A falakon számozott, üres dobozok sorakoztak, a pulton filctollal kitöltött kölcsönzőlapok hevertek. A tulajdonos, Sanyi, vastag keretes szemüvegben ült a pénztár mögött, és ceruzával tekerte vissza egy szétszaladt kazetta szalagját.
Gábor azonnal észrevette a Kommandó tokját. A sarkán piros matrica jelezte, hogy kiemelt film, a tok mögött pedig valóban ott feküdt az utolsó kölcsönözhető példány. Csakhogy ugyanabban a pillanatban Éva is meglátott valamit: a pult szélén egyetlen Dirty Dancing-kazetta várta, hogy visszakerüljön a polcra. Kiderült, hogy mindkettő éppen most érkezett vissza, de a család tagsági díja csak egy kazetta kölcsönzését engedte hétvégére. Többre nem is maradt volna pénzük.
Gábor már nyúlt az akciófilmért, amikor Éva elkapta a tok másik végét. A műanyag megfeszült közöttük. Sanyi felnézett, a mögöttük várakozó férfi pedig hangosan megjegyezte, hogy mások is szeretnének még sorra kerülni. Lajos arca elvörösödött. Egész héten azt ismételgette, hogy közös programot akar, most mégis úgy érezte, bármit választ, az egyik gyerekét maga ellen fordítja.
Éva ekkor kibökte, hogy nem is magának akarja a filmet. Az anyjuk másnap ünnepelte volna a huszadik házassági évfordulójukat, bár egyik szülő sem tervezett semmit. Márta hónapok óta emlegette, hogy egyszer szeretné rendesen végignézni a Dirty Dancinget, mert amikor korábban a szomszédnál látta, félidőben hazahívták a gyerekek. Éva azt gondolta, meglepik vele. Gábor azonban nem engedte el rögtön a tokot. Egész héten azzal hencegett az iskolában, hogy hétfőn már ő is tudni fogja, mi történik a filmben. Ha most üres kézzel marad, újra kinevetik.
A döntés, amelyhez nem kellett erő
A sor mögöttük zúgolódni kezdett. Valaki becsukta az esernyőjét, és vízcseppeket rázott Lajos nadrágjára. Sanyi türelmetlenül dobolt a kölcsönzőlap szélén. Lajos végül levette szemüvegét, megtörölte az ingujjával, majd azt mondta Gábornak, hogy a döntést ő hozhatja meg. Nem parancs volt, és éppen ettől lett nehéz.
Gábor sokáig nézte a két kazettát. Az akciófilm borítóján a géppisztolyt tartó izmos férfi pontosan olyan rendíthetetlennek látszott, amilyennek ő szeretett volna mutatkozni az osztályban. A másik tokon táncoló pár állt, és Gábor ezt a filmet addig legfeljebb gúnyolódásra méltónak tartotta. Aztán eszébe jutott, hogy az anyja minden szombat reggel elsőként kel, begyújt a konyhai konvektorba, és még akkor is megkeresi az elveszett tornazokniját, ha előző este későig dolgozott.
Lassan elengedte a Kommandó tokját. A mögöttük álló férfi rögtön előrenyúlt érte, mintha attól félne, hogy Gábor meggondolja magát. A fiú lenyelte a tiltakozást, Éva pedig ezúttal nem tett diadalmas megjegyzést. Csak a hóna alá fogta a Dirty Dancinget, és fél kézzel odanyújtotta az öccsének a táskáját, hogy ne neki kelljen cipelnie.
Szombat este a behúzott függöny mögött
Másnap Lajos a sarki virágárustól vett három szál szegfűt. Márta akkor ért haza a közértből, amikor a gyerekek a televízió elé húzták a két fotelt. A kazettát barna csomagolópapírba tekerték, mert rendes ajándékpapírt nem találtak. Márta először azt hitte, újabb konyhai eszközt kap, és úgy nevetett, hogy a vizes haja a szemébe hullott.
A film alatt Gábor az első húsz percben látványosan unatkozott. Később azonban már nem nézte az órát. Inkább a szüleit figyelte: Lajos zavartan köhintett a romantikus jeleneteknél, Márta pedig néha úgy mosolygott, mintha a szoba falai mögött egy régebbi életet látna. Amikor megszólalt a zene, Éva felhangosította a tévét, és egyikük sem szólt rá.
Hétfőn Gábor azt mondta az osztályban, hogy nem jutott nekik a Kommandóból. Ketten nevettek rajta, aztán más témára terelődött a szó. A következő pénteken Lajos megint odaállt vele a neonfényes téka elé. Ezúttal csak ketten mentek, és mire bejutottak, két példány is ott volt az akciófilmből. Gábor kivette az egyiket, de hazafelé már nem érezte úgy, hogy ezen múlik az egész hétvége.
A kölcsönzött kazettát vasárnap este gondosan visszacsévélték, és Lajos hétfőn munka előtt leadta. A barna csomagolópapír viszont még sokáig ott maradt Márta fiókjában, kisimítva, a szegfűk mellől lehullott három megszáradt szirommal.
