A kecskeméti katonai repülőtéren kilenc, nagyjából 1400 éves avar sírt tártak fel, és a leletek meglepően gazdagok voltak. Ékszerek, fegyverek, orsókarikák és olyan apró eszközök is előkerültek, amelyek egykori szépítkezésre utalhatnak. A most előkerült temetkezések nemcsak tárgyakat, hanem egy eltűnt közösség hétköznapjairól is mesélnek.
A sírokat 2026 kora nyarán tárták fel a kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai, Fazekas András Kristóf régész vezetésével, a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából. A temetkezések a 7. század első felére datálhatók, vagyis a Kárpát-medence avar korszakának korai szakaszához tartoznak. A helyszín különösen beszédes: a repülőtér 1935 és 1937 közötti kialakításakor a domborzatot elegyengették, így a sírok sekélyen feküdtek, és valószínű, hogy akkoriban más temetkezések is megsemmisültek.
Mit árulnak el a sírok a temetett emberekről?
A kilenc nyughely közül öt nőé, kettő férfié volt, két esetben pedig a bolygatás miatt nem lehetett biztosan meghatározni az elhunyt nemét. Egy kivételével mindenki felnőttként halt meg. A sírmellékletek alapján a közösség tagjai nem egyformán temetkeztek: volt, akit ékszerekkel, volt, akit fegyverekkel, másokat pedig a fonáshoz használt tárgyakkal láttak el az utolsó útra.
A legszebb darabok közé egy aprólékosan kidolgozott, kék üvegberakásos ezüst fülbevalópár tartozik. Ilyen ékszert női sírban várna az ember, mégis előkerült egy férfi mellől is egy pár fülbevaló. Az egyik nő nyakánál színes, főként üvegpasztából készült gyöngyök feküdtek, egy másik sírban pedig a medence táján csoportosultak, ami arra utal, hogy valaha egy elbomlott tasakban tarthatták őket. Két női temetkezésből pontokkal és körökkel díszített csontlemezes skatulyák darabjai is előkerültek; ezek rendeltetése bizonytalan, de elképzelhető, hogy kozmetikumokat őriztek bennük.
Mi volt a férfisírban, és miért fontosak az apró mellékletek?
A fegyverekben leggazdagabb sírban egy harcost temettek el. Bal oldalán a felajzatlan reflexíj csontmerevítőit, két háromélű vas nyílhegyet, a tegez bronz függesztőjét és csatját azonosították, és vasból készült szúró-vágó fegyverek is kerültek mellé. Ez a temetés egyszerre mutat katonai rangot és személyes felszerelést: azt, amit a közösség fontosnak tartott, hogy az elhunyttal együtt maradjon.
Nem csak a fegyverek árulkodóak. Valamennyi női sírban találtak agyag orsókarikákat is, amelyek a fonáshoz kapcsolódtak. Hat sírba állati részeket is helyeztek: a női temetkezésekben szárnyasok csontjai, az egyik férfisírban egy emlős csontja feküdt. A kutatók ezt ételmellékletnek tartják, vagyis olyan sírba tett élelemnek, amely az avarok hitvilágához kapcsolódhatott.
A közel 1400 éves leletek most a kecskeméti múzeumba kerültek, ahol további vizsgálatokkal próbálnak többet megtudni az elhunytakról és arról a közösségről, amelyhez tartoztak. Az ilyen feltárásokban éppen az a legizgalmasabb, hogy egy repülőtér rendezése közben olyan részletek bukkannak fel, amelyekből egyszerre rajzolódik ki a mindennapi élet, a rangkülönbség és a temetkezési szokás.
