Balatonedericsen egy 57 éves afrikai tejuhu él, amelyet 35 éve gondoz ugyanaz az ember. Hululu története azért különleges, mert a madár már évtizedek óta a Balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkert egyik élő jelképe, és életkora alapján valószínűleg a fajának egyik legidősebb ismert képviselője.
Ez nem egy szokványos állatkerti történet. A bagoly Afrikából érkezett még fiókaként, és mivel emberek között nőtt fel, nem lehetett visszaengedni a természetbe. A madár ma is az intézményhez kötődik, ahol Farkas V. Csaba már 35 éve gondoskodik róla.
Hogyan lett a fiókából múzeumlakó?
Hululut egy afrikai kisfiútól kapta Dr. Nagy Endre, az Afrika Múzeum alapítója. Akkor még Arusha mellett, Tanzániában élt a családnál, és a bagoly vadászszafarikon is elkísérte gondozóját. Amikor Dr. Nagy Endre az 1980-as évek második felében hazaköltözött Magyarországra, magával hozta a madarat is.
Először a múzeum épületében lakott, majd a látogatók is találkozhattak vele. Aki ott járt, sokáig azt hihette, hogy egy kitömött madarat néz, aztán a bagoly egyszer csak pislogott vagy elfordította a fejét. Azóta Hululu több mint három évtizede az intézményhez tartozik, és 20 évet Afrikában, 37-et Magyarországon töltött.
Az afrikai tejuhu maga is különleges faj: Afrika és a forró égöv legnagyobb termetű uhuja, a tojók nagyobbak a hímeknél, és a fajról az is ismert, hogy rózsaszín a szemhéja. A költőpárok territóriuma több mint 7000 hektár is lehet, és általában 30 évig élnek, ezért Hululu 57 éves kora valóban rendkívüli.
Milyen most Hululu mindennapja?
Farkas V. Csaba szerint a bagoly rutinját főleg az évszakok alakítják. Már nem a múzeumban, hanem külön röpdében él. Hidegebb időben kevesebb időt tölthet kint, több időt a fűtött szobájában. A heti rendjéhez a koplaló napok is hozzátartoznak: fiatalabb korában hetente két ilyen napja volt, idős korára ez egyre csökkent, és most csak csütörtökön tartanak számára ilyen napot.
Aki látja, sokszor csak annyit érzékel, hogy nappal pihen. Közben figyel, érdeklődik, és a neki szánt vacsorát állítólag már több tíz méterről is kiszúrja. Gondozója szerint a gesztusait és szokásait ennyi év után már jól ismeri: tudja, mikor éhes, mikor akar egy kis társaságot, és az is előfordul, hogy bújik, sőt hagyja magát megsimogatni.
Hululu története közben nem válik külön a múzeumtól sem. A Balatonedericsi Afrika Múzeumot és Állatkertet 1984-ben alapították Dr. Nagy Endre családi kúriájában, ahol ma is láthatók afrikai használati tárgyak, vadászati trófeák, harci eszközök és korabeli bútorok. Az intézmény magyar és német nyelvű idegenvezetéssel látogatható, kertjében pedig zebrák, tevék, bivalyok, vaddisznók és hazai állatok is élnek.
Hululu így nemcsak egy ritka madár, hanem élő emlék is: egyszerre kapcsolja össze Tanzániát és Magyarországot, a múzeum múltját és jelenét. Aki Balatonedericsen találkozik vele, nem pusztán egy különleges baglyot lát, hanem egy hosszú, ember és állat közti együttélés történetét.
