A fiatal felnőttek maradtak a legnyitottabbak az öngondoskodásra, de a rendszeres félretétel még mindig nem lett erősebb. Az OTP Öngondoskodási Index 2026-ban 51 ponton állt, vagyis két ponttal alacsonyabban, mint egy évvel korábban, miközben a tényleges aktivitást mérő alindex 60-ról 61 pontra emelkedett. A kép egyszerre mutat javuló megtakarítási hajlandóságot és továbbra is gyenge pénzügyi rutint.
Az összkép romlását főként az okozta, hogy a kommunikációs alindex 38-ról 33 pontra esett vissza. Ez azt jelzi, hogy az öngondoskodás témája kevésbé volt jelen a mindennapi beszélgetésekben, a médiában és a banki tájékoztatásban, miközben a tényleges lépések száma nem zuhant meg. Az attitűd alindex is mérséklődött, 59-ről 57 pontra.
A fiataloknál maradt a legerősebb a hozzáállás
A 18–29 évesek attitűdindexe továbbra is a legerősebb a vizsgált generációk között. Körükben a jövő miatt szorongók aránya egy év alatt 38 százalékról 31 százalékra csökkent, vagyis a legfiatalabb felnőttek kevésbé tartanak a következő évektől, mint tavaly.
A kutatás szerint ez a kedvező hozzáállás a belépési adatokban is látszik: az OTP Nyugdíjpénztár új belépőinek 42 százaléka, az OTP Egészségpénztár új belépőinek 44 százaléka 35 év alatti. A fiatalok tehát nem csak elméletben nyitottak a jövőre, hanem ténylegesen meg is jelennek a hosszabb távú pénzügyi megoldásokban.
Ugyanakkor a felmérés alapján a legfontosabb kérdés éppen az, hogy ez a pozitív szemlélet mennyire fordul át rendszeres szokássá. A kutatás szerint itt még van lemaradás: a jó hozzáállás és az alkalmi megtakarítás nem ugyanaz, mint a tudatos, előre tervezett félretétel.
Terveznek továbbra is többen, de sokan még rövid távon élnek
Az öt-tíz éves célokban gondolkodók aránya 12,5 százalékról 14,5 százalékra nőtt. A javulás főként a 30–49 éves korosztályokban látszik, miközben a válaszadók többsége továbbra is rövidebb időtávban tervez.
A megtakarítással rendelkezők aránya 74-ről 75 százalékra emelkedett, és csökkent azoké, akik egyáltalán nem tesznek félre. A növekedés azonban inkább az alkalmi megtakarítás felé tolódott: sokan csak akkor raknak félre, ha az adott hónap végén marad erre pénzük.
Ez a minta azért lényeges, mert a hosszabb távú célokhoz a rendszeresség adná a stabil hátteret. A felmérés szerint az előre megtervezett, rendszeres megtakarítás aránya összességében nem nőtt érdemben, vagyis a szándék és a gyakorlat között továbbra is van rés.
Miért számít ez a háztartásoknak?
A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy sokan már érzik: a nyugdíjas évekre nem elég kizárólag az állami ellátásra támaszkodni. A válaszadók mintegy kétharmada arra számít, hogy a jövőben saját forrásból is ki kell majd egészítenie az állami nyugdíjat.
Azok között, akik kiegészítő forrással számolnak, 35-ről 38 százalékra nőtt a megtakarításokra, biztosításokra vagy pénztári megoldásokra támaszkodók aránya. Ez arra utal, hogy a hosszabb távú biztonságot egyre többen nem egyetlen eszközben, hanem többféle megoldásban keresik.
A kutatás üzenete végül nem az, hogy mindenki már kész pénzügyi rutinnal rendelkezik, hanem az, hogy a nyitottság megvan, de abból még nem lett elég erős rendszer. A következő lépés továbbra is az alkalmi félretétel rendszeres szokássá alakítása lenne.
Az OTP szerint ebben nem csak az egyén szerepe fontos: az oktatásnak, a családi mintáknak, a pénzügyi intézményeknek és a szabályozói környezetnek is része van abban, hogy a tudatos döntésekhez megfelelő ismeretek és könnyen elérhető eszközök álljanak rendelkezésre.
