Az apátfalvi Vígh Antal 85 évesen is naponta 4-5 órát dolgozik a határban, és fűzfavesszőből olyan kasokat köt, amelyekből a fát még sámlira állva kell kiszedni. A régi mesterséget bárkinek szívesen megmutatja otthonában.
A különös méretű kas nem dísznek készült. Régen a kukoricát hordták benne a lovaskocsira, ma pedig a régi házak egy sarkában tűzifát tartanak benne. A kisebb kosaraknak is megvan a maguk helye: a szekrény tetején, a kamrában vagy a konyhában.
Hol találja meg a legjobb vesszőt?
Vígh Antal régebben maga szedte a fűzfavesszőt. A vonat ablakából figyelte a tájat, és a Maros hordalékkúpján, a vizes területeken kereste a megfelelő fákat. Ma már többnyire egy békési kézművestől veszi az alapanyagot, ahol kézzel szedik a vesszőt nagy tábláról.
Nem mindegy az sem, mikor kerül kézbe a vessző. A mester szerint csak akkor lehet megkötni, ha megérett. A szép zöld szálak idővel egészen megfeketednek, ezért a jó anyagot első pillantásra is meg lehet különböztetni.
Azért a régi rejtekhelyek sem tűntek el. Makón, Zomboron és Palotán is tudja, hol keresse a legjobb fűzfát, a piros vesszőt pedig az egyik apátfalvai utca fájáról gyűjti. A csíkos kosarakhoz piros és zöld szálakat használ, mert így izgalmasabb lesz a felület.
Hogyan lesz a vesszőből kész kas?
A munka nem megy akárhogyan. Kalapács, élesre fent kések, erős ujjak és előkészített, megfelelő vastagságú vessző kell hozzá.
Először kör alakban megköti az alapot, aztán felkarózza a szélét. A kihegyezett karókhoz rögzíti az oldalfal vesszőit, és lentről fölfelé építi fel a kas egészét. Legfölül vastagabb vesszőkkel szegeli le, végül ráhajlítja a füleket, hogy megtartsa az alakját.
Egy fiatalasszony egyszer olyan nagy kast rendelt tőle, hogy sámlira állva kellett volna kiszedni belőle a fát. Ilyen darabot ritkán készít, de ez is mutatja, mekkora munkát kíván egy-egy különleges rendelés.
Kik tanulják meg ma ezt a mesterséget?
Apátfalvára Hódmezővásárhelyről, Csanádpalotáról, Szegedről és Kübekházáról is érkeznek érdeklődők. A nyári konyha hűvösében nézhetik végig, hogyan dolgozik a mester, és egy munkás szombaton akár egy szép kas, egy formás tál vagy egy koszorúhoz való rámakészítés is elkészülhet.
Egyszerre csak két embert tanít, mert ha többen vannak, elbeszélgetik a munkát, és nem figyelnek oda. A vesszőt be is hasíttatja velük, aztán körbe-körbe köttet mindent, ahogy ő maga is gyerekkorában tanulta. Ha valaki ügyes, négy-öt óra alatt végezhet egy kassal, aki lassabban halad, másnap jöhet vissza befejezni.
Amíg a kosara el nem készül, senkit sem enged haza. Közben a felesége, Margit néni gőzön főtt mákos fánkkal kínálja a vendégeket, és ilyen falusi csemegét még senki sem utasított vissza.
