Gyimesben a növényekről való tudás nem könyvből maradt meg, hanem családi emlékként él tovább. André Irénke ezt kutatja, és közben azt is megmutatja, hogyan lesz a gyimesi gyógynövényekből egyszerre gyógyítás és alkotás.
Irénke gyimesi születésű, így nem kívülről nézi ezt a világot. Gyerekkorából pontosan emlékszik arra, hogy a nagymamája kiskályháján mindig ott állt egy fazék víz, benne 10-15 szem csipkebogyó, vagy ahogy ott mondják: hecselli. Köhögésre ezerjófüvet, női bajokra cickafarkat, gyomorbántalmakra vérburjánt, a haj ápolására pedig csalánfőzetet használtak. Ezek a növények nem különleges kincsek voltak, inkább a hétköznapok részei.
Hogyan tanulódik át a tudás?
Gyimesben a gyógynövényismeret leggyakrabban a családban adódik tovább. A gyerekek, a szülők és a nagyszülők együtt dolgoznak a nyári kalákában, és munka közben természetesen elhangzik, melyik növény mire jó. Ez a fajta tudásátadás ma már ritkább, mert a gépesített munka visszaszorította a közös, beszélgetős helyzeteket, de nem tűnt el teljesen.
Az iskola mellett más alkalmak is segítik, hogy a helyiek találkozzanak ezzel a tudással. Gyimesben egyre népszerűbbek az illóolaj-bemutatók és a gyógynövénytúrák is. Ezeket többnyire nem helyiek szervezik, mégis sokan részt vesznek rajtuk, mert közben újra növényismeret kerül a kezükbe.
Irénke számára az is fontos, hogy nyolc éve Kolozsváron él. Elég távol került ahhoz, hogy kutatni tudja az otthoni világot, de nem annyira, hogy idegen maradjon. Emiatt az otthoniak bizalommal beszélnek vele, és sok személyes történetet is megosztanak vele a növényekről.
Mit őriznek a gyimesi gyógyító családok?
Irénke egy gyimesközéploki gyógyító család három generációjával is beszélgethetett. A legidősebb, Bodor István híres csontkovács és kenőember volt, akire haláláig sokan vártak a kapuja előtt. Embert és állatot egyaránt gyógyított, és nem egyszer autóval vitték hozzá a betegeket távoli vidékekről is.
A lánya, Bilibók Ildikó megtanulta tőle a gyimesi gyógymódokat. A fia, Bálint már gyógy- és sportmasszőri képesítést szerzett a Semmelweis Egyetemen, mégis tovább használja a Gyimesből gyűjtött növényeket. A családban a tudás nem szakadt meg, csak más formát kapott.
A helyi gyógyászat alapját többnyire a teák, a borogatások, az olajban érlelés és a kékszeszben, vagyis patikai alkoholban készített oldatok adják. A régebbi gyógyítók ehhez gyakran ráolvasásokat is társítottak, és állati eredetű anyagokat is használtak. Irénkét éppen az érdekelte meg ebben a világban, hogy ezek nem különálló trükkök, hanem egyetlen, összefüggő tudásrend részei.
Hogyan lett a gyűjtésből ékszerkészítés?
A növényekkel való foglalkozás végül az alkotás felé is elvitte. A Covid idején megszűnt az akkori munkahelye, hazament Gyimesbe, és a tavaszi hegyjárások közben kezdett növényeket gyűjteni, majd préselni. Ekkor ismerte meg az üveggyantázást is, és hamar bele is szeretett a technikába.
Így születtek meg az Írisz Design darabjai. Az elkészült ékszereket és kiegészítőket az oldalaimon mutatja meg, és megrendelésre is készít ilyen tárgyakat. Amikor átad egy darabot, mindig elmondja, milyen növény került bele és hogy hívják azt Gyimesben. Később azt is szeretné, ha a tárgy mellé leírás kerülne.
Abban viszont már most biztos, hogy nem akar sorozatban gyártott, egyforma ékszereket készíteni. Szerinte épp attól veszne el a varázsuk, amiért egyáltalán megszülettek.
Gyimesben közben sokan el is mennek, aztán később visszavágynak vagy visszaköltöznek. A völgy lassabban változik, mint sok más hely, és Irénke szerint a gyimesi emberek ma is figyelik a környezetüket, hogy vele együtt éljenek. Ha valaki élőben is hallaná tőle ezt a világot, július 26-án a Művészetek Völgye Folkudvarában tart előadást.
