Egy máltai nyaralásból indult, és négy év alatt világbajnoki címekig jutott. Törőcsik Zsófia története azért különleges, mert a szabadtüdős merülésben egyszerre lett kiemelkedő medencében és mélységben is. A sztori mögött nem szerencse, hanem nagyon is kemény sportmúlt és szokatlanul gyors fejlődés áll.
Törőcsik Zsófia első edzése után két évvel már világbajnok lett, még ugyanabban az évben pedig mélymerülésben is elhozta a címet. Olyan teljesítményt ért el, ami a freediving világában addig sem férfiaknál, sem nőknél nem fordult elő: ugyanabban a szezonban mindkét szakágban összesített világbajnoki címet szerzett. Azóta medencében és mélységi merülésben is ő tartja a világcsúcsot.
A történet mindössze négy éve kezdődött egy máltai nyaraláson. Zsófia búvárszemüveggel és egy pár uszonnyal merült le egy hajóroncshoz, ahol a palackos búvárok elkerekedett szemmel nézték. Amikor a felszínre ért, a kísérőjüktől tudta meg, hogy 16 méter mélyre ment le, és hogy ezzel érdemes lenne komolyan foglalkoznia. Ekkor hallott először a freedivingról mint sportról.
Mi ez a sport, és mi számít eredménynek?
A szabadtüdős búvárkodásnak két fő versenyága van. A mélységi versenyeken a versenyzőnek egy előre leadott mélységbe kell lemerülnie, majd onnan felhozni egy taget. A medencés számokban egy levegővel kell minél hosszabb távot megtenni a víz alatt. Mindkét ágon van uszony nélküli, egyuszonyos és kétuszonyos szám, a medencés versenyek között pedig a statikus is, amikor mozdulatlanul kell minél tovább víz alatt maradni.
A hitelesítésnek is megvan a maga rendje. A versenyzőnek a felszínre érve nem szabad elájulnia, le kell vennie mindent a fejéről, jeleznie kell a bírónak, és a víz felett kell maradnia. Aki kívülről nézi, könnyen csak a látványt látja, pedig a szabályok a teljesítmény részei.
Magyarországon a mélységi edzésnek gyakorlatilag nincs otthoni infrastruktúrája: aki erre készül, annak legalább Olaszországig vagy az Adriáig kell mennie. Ez is sokat elárul arról, mennyire speciális közege van ennek a sportnak. A medencés számok közül különösen a statikus és a dinamikus igényel másféle felkészülést, ezért ritka, hogy valaki mindkettőben erős legyen.
Miért számít a testalkat és a sportmúlt?
Zsófia szerint a férfiak és a nők között azért is van különbség a víz alatt töltött időben, mert az egész képet kell nézni: a fizikai felépítést, a fizikai tulajdonságokat és a mentális képességeket együtt. Előfordulhat, hogy a nők fejben stabilabbak, könnyebben lendülnek túl a nehézségeken vagy akár a fájdalmon, de a férfiak fizikailag erősebbek. Emiatt reális, hogy a női rekordok kisebb mélységekre és rövidebb távokra szólnak.
Az izomzat is sokat számít, mert alaphelyzetben is oxigént használ. A statikus világcsúcsoknál ezért érdekes a kép: a női rekord nagyon közel van a férfiéhoz. A női csúcsot Heike Schwerdtner tartja 9 perc 30 másodperccel, a férfi rekord pedig még mindig 11 percen belül van. Schwerdtner egy ötven körüli nő, aki tíz éve kezdett ezzel foglalkozni, és kifejezetten vékony alkatú. Nemcsak diétázik, hanem böjtöl is, mert a légzés visszatartásában ennek külön fiziológiai szerepe van.
Zsófia saját fejlődésében a triatlon volt a legfontosabb alap. Tíz évet triatlonozott, ebből több éven át nagyon intenzív versenysportot csinált. Azt mondja, ott tanulta meg, mit jelent szenvedni, és ott épült ki az a fizikai bázis, amely nélkül nem tudott volna három év alatt ekkorát fejlődni. Nem úgy került bele ebbe a sportágba, hogy addig semmit sem sportolt: a későbbi eredményeit részben ez a múlt tette lehetővé.
A gyors előrelépés ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a freediving könnyű. Zsófia versenytársai közül sokan évtizedek óta űzik ezt a sportot, és csak tizenév után jutottak el oda, hogy vele fej-fej mellett legyenek. Ő pedig négy év alatt ért fel a csúcsra, ami még ebben a szűk sportágban is szokatlanul gyors pálya. A történetének egyik tanulsága épp ez: van olyan sport, ahol a háttérmunka, az állóképesség és a fejben való stabilitás együtt hozza meg az áttörést, még akkor is, ha az út eleje egy teljesen véletlen nyaralásnak látszott.
