A gyászoló vő bemegy a temetkezési boltba, hogy koporsót nézzen a halott anyósának.
A boltos mutatja neki őket:
– Nos, itt egy mahagóni fából készült, arany zsanérokkal és szögekkel készített, arany szobrocskákkal díszített darab.
150 000 forint.
– Nem, nekem nem kell ilyen hivalkodó, nem olyan nagy a mi emberünk.
– Jó, akkor itt egy fenyőfából készült, ezüst zsanérokkal, szögekkel készített, ezüst szobrocskákkal díszített, 100 000 forintért.
– Nem, ilyen drága nem kell nekem, nem olyan nagy a mi emberünk!
– értem, akkor itt egy bükkfából készült, mattfekete, vas zsanérokkal és szögekkel, szobrocskák nélkül, 70 000 forintért az öné!
– Nem, nem kell ekkora, nem olyan nagy a mi emberünk!
– Uram, akkor milyen kell, mégis mennyire szereti az illetőt, egyáltalán kiről van szó?
– kérdezi a boltos.
– Az anyósomról.
– Akkor jó, van 1000 forintért egy igen olcsó megoldás!
– és mi az?
– Behozzák, felszögelünk rá négy fogantyút, és már mehet is a ravatalozóba.
