A gyerekek a görög mitológiáról tanulnak az iskolában…
Othon Pistike megkérdezi az apukájától:
– Papa, miért nőnemű volt a győzelem istennője?
– Majd megtudod, kisfiam, ha megnősülsz.
Vicc: – Ha a dékán nem vonja vissza azt, amit nekem mondott…
akkor elhagyom az egyetemet.
– Miért, mit mondott neked?
– Hogy ki vagyok rúgva.
Vicc: – Ki írta a Toldit?
– Tanár úr, kérem, nem én írtam.
– Na megállj, te haszontalan, holnap küld be apádat!
Másnap jön a papa:
– Kérem az ön fia egy szemtelen, pimasz, csavargó.
Azt kérdeztem téle, ki írta a Toldit, és ő azt felelte, hogy nem ő írta.
– Nézze, tanár úr, az én fiam csintalan, rossz gyerek, de hazudni nem szokott.
Ha azt mondja, hogy nem ő írta, a Toldit, akkor mérget vehet rá, hogy nem ő írta.
Vicc: Pistike és barátja lélekszakadva szalad a benzinkúthoz.
– Gyorsan kérünk öt liter benzint!
Öt perc múlva visszaérnek.
– Nem elég.
Kérünk még húsz litert!
A kutas érdeklődik:
– Mihez kell ez a sok benzin gyerekek?
– Ne kérdezzen olyan sokat, csak töltse gyorsan!
Ég az iskola!
– Ádámka, mi volt ma az iskolában? Mindent megtanultál?
– Nem, holnap még vissza kell mennem!
– Milyen ige a „ver”? Cselekvő vagy szenvedő? – kérdezi a tanár úr Pistikétől.
– A tanár úrnak cselekvő, nekem pedig szenvedő…
– Gyerekek, ki tudná megmondani, melyik az az állat…
amelyiktől még az oroszlán is fél?
– Oroszlánné!
Pistikétől kérdezi az apja:
– Na, kisfiam, hogy tetszett az első nap az iskolában?
– Első nap?
Úgy érted, hogy többször is kell oda mennem?
Móriczka szomorúan meséli az apjának:
– Képzeld ma 3 órán keresztül aludtam!
– De hát az nagyon kevés!
– De… Hát… nem akartam matekórán is aludni…
Az utolsó tanítási napon a gyerekek ajándékot visznek a tanító néninek.
A virágboltos fia egy csokrot hoz, a cukrász kislánya tortát, majd az italboltos kisfia egy nagy dobozt, szépen csomagolva.
A tanító néni megemeli, és látja, hogy valami szivárog belőle.
Viccesen megkóstol egy cseppet, és megkérdi:
– Sör?
– Nem – feleli a fiú.
Újabb cseppet kóstol a tanító néni.
– Pezsgő?
– Nem.
– Akkor nem tudom, szabad a gazda!
– mondja a tanító.
– Kiskutya.
