A kicsi gólya anyja után sír a fészekben.
Az apja próbálja vigasztalni:
– Ne sírj, mindjárt hazajön anyukád, csak még dolga van.
Tudod, sok örömet okoz az embereknek, mert kisbabákat hoz nekik.
A következő éjjel az apagólya hagyja el a fészket, a kicsi megint sírni kezd.
Anyja nyugtatgatja:
– Ne bánkódj, kicsim, apád hamarosan hazajön.
Ma ő megy el, hogy kisbabákkal örvendeztesse meg az embereket.
A 3.
éjszaka a gólyaszülők észreveszik, hogy a gyerekük eltűnt a fészekből.
Egész éjjel hazavárják, de csak reggel kerül elő.
– Hát te hol voltál?!
– kérdik tőle.
– Á, nem érdekes!
Csak egyetemistákat ijesztgettem!
A falusi udvarból kiszalad egy tyúk az útra. Elüti egy teherautó…
A sofőr becsönget a házba:
– Elnézést, de a tyúkja kiszaladt elém, már nem tudtam fékezni!
– Semmi baj!
Ez nem is az enyém, nekem sosem volt ilyen lapos tyúkom!
– Hogy hívják az átlátszó kutyát?
– ???
– Nylon tacskó.
Két jegesmedve eltéved a sivatagban:
– Te itt mekkora jég lehet!
– mondja az egyik.
– Miből gondolod?
– kérdi a másik.
– Hát hogy itt annyira sok homokot kellett leszórni!
Egy elhagyatott dűlőúton autózik egy turista, olyan rossz az út…
hogy egyszer csak elakad egy sáros gödörben.
Arra jön egy egylovas szekér, kérdi a gazda, hogy segítsen-e kihúzni az autót.
Az autós nagyon megörül neki.
A gazda elé köti a lovát a kocsinak, aztán így szól a lovához:
– Húzd, Ráró, húzd!
– A ló meg sem mozdul.
Még egyszer szól:
– Húzd, Fakó, húzd!
– A ló csak áll mozdulatlanul.
– Húzd, Deres, húzd!
– Semmi.
Végül felkiált:
– Húzd, Nelli, húzd!
– Mire a ló nagyot ránt és egyből ki is húzza a kocsit a sárból.
A turista megköszöni a segítséget, aztán még hozzáteszi:
– Csak azt nem értem, miért szólította a lovát más-más néven?
– Azért uram, mert vak a lovam, és ha tudta volna, hogy csak ő húzza egyedül, meg se próbálta volna.
Az állatkert igazgatója büszkén mutogatja a vendégeknek a közös ketrecbe zárt…
nyulat és oroszlánt.
– Hölgyeim és uraim, íme egy szép példa a konszenzusra.
– Csodálatos!
És tényleg nincs velük semmi gond?
– Az oroszlánnal semmi, de a nyulat időnként azért cserélni kell.
Moszkvai professzor elmegy medvére vadászni Szibériába…
Kap maga mellé egy helyi vadászt is.
Nézi a helyi vadász a professzort, majd megszólal:
– Maga professzor.
Akkor maga okos, ugye?
– Igen-igen.
– És tud lőni?
– Nem először vagyok medvevadászaton, csak Szibériában még nem jártam.
– És gyorsan tud futni?
– Hosszútávfutó versenyző voltam.
Kimennek a terepre.
Meglátják a medvét, azt mondja a helyi vadász:
fussunk!
Futnak visszafelé, a medve trappol utánuk, közben gondolkodik a professzor, hogy mi a francnak fut, mikor van nála puska.
Azzal megfordul, céloz, lő – medve eldől, nem mozdul.
A helyi vadász odamegy a tetemhez és csóválja a fejét:
– Professzor, professzor, maga tényleg tud lőni.
Meg gyorsan futni is, de maga egy barom.
– Miért?
– Most hogyan visszük el a medvét a faluig?
– Ki az állatok diszkósa?
– ???
– A technos-béka.
Egy 12 év körüli kislány vezet egy kecskét az úton és összetalálkozik a pappal.
– Hová mész leányom?
– kérdezi tőle pap.
– Viszem a kecskét hágatni!
– feleli a kislány.
– Ejnye, hát nincs neked bátyád?!
– kérdezi a pap.
– De van, de az nem hág kecskét!
– Elnézést, a macskám agyoncsapta az ön kutyáját.
– De hát az én kutyám egy Dobermann, hogy ölhette meg az ön macskája?
– Úgy, hogy vasmacska.
