Az első napon Isten megteremtette a kutyát.
És mondá az Úr:
Ülj egész nap házad ajtaja előtt és morogj meg mindenkit, aki elhalad vagy bejön.
Húsz évnyi életet adok neked.Húsz év?
– kérdezte a kutya.
Az túl sok morgás.
Adj nekem csak tíz évnyi életet, a másik tízet visszaadom Neked.
És beleegyezé az Úr.
Második napon Isten megteremtette a majmot.
És mondá:
Szórakoztasd az embereket, majomkodj és nevettesd meg őket.
Ehhez húsz évnyi élettartamot adok neked.
Húsz év ehhez túl sok – mondta a majom.
Én nem majomkodnék annyit.
A kutya visszaadott Neked tíz évet, én is ezt teszem.
És ebbe is beleegyezé az Úr.
Az első napon Isten megteremtette a kutyát
Harmadik napon Isten megteremtette a szarvasmarhát.
És mondá:
járj ki a földekre a gazdáddal nap mint nap, izzadj a Nap heve alatt, fialj borjakat, és adj tejet a gazdádnak.
Hatvan évnyi élettartamot adok neked mindehhez.
Azt mondja a marha:
Ez meglehetősen kemény sors hatvan éven keresztül.
Inkább vállalnék csak húszat és visszaadnék Neked negyvenet.
És lőn:
ebbe is beleegyezé az Úr.
Negyedik napon Isten megteremtette az embert.
És mondá:
Egyél, aludj, játssz és élvezd az életet.
Minderre húsz évet adok neked.
Az első napon Isten megteremtette a kutyát
Azt mondja az ember:
Mi?
Csak húsz év?
Ha lehet, kérem még azt a negyvenet, amit a szarvasmarha adott vissza Neked, meg azt a tízet, amit a majom és azt a tízet is, amit a kutya utasított vissza.
Legyen!
– mondá az Úr.
Hát így esett, hogy életed első húsz évében eszel, alszol és játszol, a következő negyven évben izzadsz a nap alatt és gürcölsz, hogy eltartsd a családod, a következő tíz évben majomkodsz, hogy szórakoztasd az unokáidat és az utolsó tíz évben csak üldögélsz a kapu előtt és megmorogsz mindenkit, aki a közeledbe jön.
