Egyik barátnőm síelni ment a télen a francia Alpokba.
Nagyon jól érezte magát, jó volt az idő, friss a hó.
A lány tapasztalt síző lévén egyik délután magányosan elindult az ismeretlen lejtőkön.
A hó itt, ha lehet, még csodálatosabban ragyogott, mert nem taposták még le a síelők, mint a népszerűbb pályákon.
Egy különösen kellemes lesiklás után a lányra rájött a pisilhetnék.
Érezte, hogy már késő visszaindulni a bódékhoz.
Nem volt más választása, mint ott helyben elintézni a dolgot.
Ez megoldhatónak tűnt, hiszen nem látott senkit a közelben.
Óvatosan lefejtette magáról az egyrészes síruhát, letolta térdig, és leguggolt.
Igen ám, de közben érezte, hogy elindul.
Akaratlanul keresztbe tette a síléceit, és attól kezdve félmeztelenül és megállíthatatlanul buckázott lefelé.
A lejtő aljára már eszméletét vesztve érkezett.
Komoly baja nem lett, de a sokk és az apróbb zúzódások miatt kórházba vitték.
Ott elmesélte szomorú történetét a mellette fekvő felpolcolt lábú pasasnak, aki nagyon jót mulatott.
Kiderült, hogy ő meg azért törte el a lábát, mert ahogy békésen siklott lefelé, hirtelen egy pucér lány gurult el mellette a lejtőn, és ez annyira elvonta a figyelmét saját útjáról, hogy nekiment egy fának.
