– Jean!
Hol a feleségem?
– Meghalt, uram!
– Hogyhogy?
Egy órával ezelőtt beszéltem vele!
– Igen uram, de pár perce rászállt egy darázs és azt mondta, hogy üssem agyon!
– Jean, mi ez a nagy nevetés odakint?
– Derült az ég, uram!
– Jean, az imént leejtettem egy öngyújtót, vegye fel!
– Sajnos nem látom, uram!
– Sebaj, majd ledobok egy másikat.
– Jean, ez a vonat Hatvan felé megy?
– Nem, Uram, csak egyfelé.
– Jean nyissa ki az ajtót!
– Minek uram?
– Mert megjöttek a gondolataim.
– Jean, pettyes a ribizli?
– Nem, uram.
– Akkor megint katicabogarat ettem.
– Jean, mit tárcsáz a telefonon?
– Semmit uram, csak a figyelmét akarom felhívni.
– Jean! Miért lett hirtelen ilyen sötét? Hiszen dél van!
– Biztos elborult az agya, uram!
– Jean, mi volt ez a lövés?
– A USA elnöke hazánkba érkezett, uram.
Neki szólt …
– De most megint lőttek, Jean …
– Ez is neki szólt, uram.
– Miért?
Az első nem talált?
– Jean! Miért gondolom azt, hogy maga napról napra jobban gyűlöl engem?…
És miért érzem úgy, hogy ciánt akar keverni a levesembe?
– Nem tudom, uram, honnan veszi ezt a blődséget.
Nem akarok a levesébe ciánt rakni.
Nálam csak arzén van…
